Komlóskai balladáskönyv – Könyvbemutató a hittudományi főiskolán

István atya Komlóskai balladáskönyvének bemutatóját a KÉSZ nyíregyházi elnöke nyitotta meg. Már a megnyitó előtt és az esemény alatt is gyönyörködhettek a résztvevők Nagy Csaba tárogatóművésznek az alkalomhoz illő hangszeres játékában. Kührner Éva főkönyvtáros élményszerűen mutatta be a közönségnek a balladák kialakulásának körülményeit Pregitzer Fruzsina színművésznő közreműködésével, aki szemelvényeket olvasott fel a könyvből.

A szerző a műballadáknak azt az irodalmi műfaját folytatja könyvében, aminek nagy hagyománya van a magyar irodalomban Pálóczi Horváth Ádámtól kezdődően. Az emlékezet működésének azon példái ezek a balladák, ahogy gyermekkorban élményszerűen megismert világ – István atya 24 évig élt Komlóskán – a felnőttkorban is értéket tud teremteni. István atya minden szavából áradt az az inspiráló légkör, amely körbevette őt abban az írásos források által a 17. századtól létező gazdag múltú községben, ami kezdetben Szent Anna falva, majd Komlós és Aranykomlóska, ma pedig Komlóska néven bújik meg a Zemplén-hegység vonulatainak völgyében.

A könyv a hagyományőrzés szándékát igényes kivitelezésével is reprezentálja, hiszen kézírásra emlékeztető betűtípusával és antikolt papírra nyomtatott lapjaival is a balladák világát idézi fel az olvasókban.

A balladákban inspiráló alaptörténetek többsége eredetmonda, illetve természeti jelenségeket magyaráz, vagy a közösség szempontjából fontos erkölcsi szabályok megőrzését szolgálja. István atya elmondta, hogy legfőbb szándéka a könyvvel az értékmentés volt, maradandóvá tenni a múltat, hiszen felnőttfejjel gyakran szembesült azzal a ténnyel, amikor hazalátogatott, hogy a helyiek többsége már nem őrzi emlékezetében ezeket a történeteket.

A kötet hat balladát tartalmaz, amelyek között van szerelmi történet, szó esik bennünk az intoleranciáról és a kapzsiságról, megjelenik bennük az Isten elleni lázadás motívuma, illetve a helyi babonák világa is. A balladák ugyan terjedelmileg különbözőek, de formailag azonos struktúrát követnek: az előhang után következnek a történetek, melyek mindegyike utóhanggal zárul.

A hat ballada ismertetése után István atya még több történetet megosztott a közönséggel, amelyeket hallgatva jogosan merült fel a kérdés a hallgatóságban, hogy rejt-e még lehetőségeket további balladák megírására Komlóska története és hagyományvilága. István atyát hallgatva a résztvevőkben nem lehetett kétség, hogy amennyiben vannak ilyenek, akkor azok nemcsak a komlóskaiak, hanem minden érdeklődő számára megőrzésre kerülnek.

Szöveg és fotó: Vándor Ilka

Nyíregyházi Egyházmegye