Jézus tekintetével nézzünk embertársainkra! – rekollekció Máriapócson

Nemrég találkozhatott az egyházmegye papsága ugyanezen a helyen, a nagyböjtöt megelőző vasárnap este, amikor kiengesztelődési vecsernye keretében kértek kölcsönösen egymástól bocsánatot: püspök és papjai. 

Ezen az estén azért gyűltek össze, hogy rekollekción vegyenek részt. A szokásos együttlét imaórával kezdődött a kegytemplomban, melyet Ábel püspök atya vezetett. 

Majd közösen vonultak át a Családvárba, ahol Palánki Ferenc atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke tartott előadást, melynek egészét áthatotta Zakeus története. A beszédét Tomáš Halík: A távollévők közelében című könyvéhez kapcsolódva építette fel, hiszen a főpásztor a Remény Kiadó tavalyi felkérésének eleget téve recenziót írt a kötethez.

A rekollekció azt jelenti, összegyűlni Jézus köré. Mi az előbb az imádságban együtt voltunk, s itt be is fejezhetnénk ezt az estét, csak azt tudom ismételni, ami a szívemben újra és újra megszületik, hogy Isten mennyire szeret bennünket, milyen közel van hozzánk – kezdte gondolatait Ferenc püspök. Isten szíven talált bennünket és meghívott a szolgálatára – mondta paptestvéreinek.

A szolgálatban is ad útmutatást a kötet és a szinodális út, melyről szintén beszélt Palánki püspök atya: az emberek közelébe kell menni, másként kell embertársainkra nézni.

Az Isten közelsége és az emberekhez való közelkerülés kettőse indította el a gondolatmenetét Zakeus történetén keresztül. Felmerül a kérdés, Jézus hogyan néz az emberekre, hogyan néz rám? Mi is Jézus tekintetével nézzünk embertársainkra! – adta meg a választ. 

Jelenkorban is vannak zakeusok, s mint a bibliai alaknak, nekünk is meg kell harcolni a hit harcát. S ez életfogytig tart – mondta. A hitedre nagyon kell vigyázni, a hit ajándék és titok is – emlékezett egykori szentelője szavaira, de soha nem térhetünk le a keresők és kérdezők útjáról. 

A szolgálattevőknek pedig segíteni kell válaszokat felkínálni a keresők felé, s nem mindegy, hogy azt hogyan teszi. 

Olyan kérdésköröket járt körül – a könyv felvetéseivel együtt, hogy hol is tartok a hitemmel, hogyan tudok megszólítható lenni, mennyire állunk rendelkezésére azoknak, akik ránk vannak bízva, tudunk-e a bűnös embereknek menedékvárosa lenni, akkor is szeretni másokat, ha nem érdemlik meg. Jézusnál nincs menthetetlen: Zakeus fontos számára. 

A hitetlenség legyőzése nem erő kérdése – állapította meg. 

Előadása végén Zakeus történetéhez fűzte a tékozló fiúról szóló példabeszédet is, mely a Bibliában nyitott marad az egyes szereplők sorsát tekintve. S ennek okát és jelentőségét, valamint a szereplők egymáshoz és hozzánk, olvasókhoz való viszonyát vizsgálta a továbbiakban, önvizsgálatra indító kérdésekkel zárva beszédét: hogyan tudok irgalmas emberként, atyaként másokhoz fordulni, hogyan tudok válaszolni az Isten irgalmas szeretetére, nagylelkűen rátekinteni embertársaimra, belelátva az isteni ajándékot.

A rekollekció további részében gyakorlati, működésbeli kérdésekről tájékoztatták az atyákat, majd szeretetlakomán folytathattak kötetlen beszélgetést egymással és a püspök atyákkal.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye