Zarándoklat Szegedről Máriapócsra – 1. nap

Idén rendhagyó módon indultak Szegedről a zarándokok gyalog Máriapócsra. Több mint húszan jelezték, hogy szeretnének részt venni. Augusztus 7-én találkoztunk Szegeden. A vecsernye után ismerkedés, vacsora és megbeszélés volt, kis buzdítással a zarándoklat eredményességéért.

Hétfőn reggel busszal elmentünk Körösladányba. Ez volt a rendhagyó, innentől már rendesen ment minden. Ott a templomban a római és a görög atyáktól megkaptuk az áldást, s elkezdtük az úton járást. Töltésen, ahol alulról, felülről, oldalról – mind a kettőről – sütött a nap. Olyan lelkesedés volt, hogy az Imaórát és a Parakliszt 5 km-es tempóban, jó hangulattal, Isten dicsőségére végeztük. Szeghalmon meglepetés ebéd várt bennünket, melyet jó hangulatú társasjáték követett. Már itt megszületett a pihenők végén elhangzó jellegzetes mondat: „Öt percig maradjunk még!”

Este, megérkezéskor a társaság nagy része fürdőruhába öltözött, s bevetették magukat a medencébe. Akik nem öltöztek át, azokat meg mások vetették be. Úgy ruhástól. Így aztán mindenki fürdött.

A bőséges vacsora után vendéglátóinkkal végeztük el a IX. Imaórát. Ez a kettő, azaz a bőséges vacsora a test részéről, az imádság a lélek részéről garantálta a gyors elalvást. Ugyan néhányan még elkezdtek játszani, de az „öt percig maradjunk még” senki részéről nem hangzott el.

A mai napot megköszönhettük a Jó Istennek és angyalainak, Lengyel Antal körösladányi plébánosnak, Piroska néninek, a füzesgyarmati templom gondnokának, valamint Istvánnak és Julikának, akik az elmúlt években is vendégül láttak.

Szaplonczay Miklós szegedi parókus

Nyíregyházi Egyházmegye