Jézus Tábor-hegyi megdicsőülésének ünnepén Magyar Márton fehérgyarmati lelkipásztor gondolatait olvashatják.
Igen érdekes már az ünnep neve is, hiszen a változás képességével ruházza fel az Istent, aki szertartásainkban örök és változhatatlan Istenként szólítunk meg. Az Istent, aki Malakiás könyvében ugyancsak így nyilatkozik önmagáról: „Bizony én, az Úr, sohasem változom…”. Mal 3,6a)
Vajon valóban változik az Isten?
A kérdésünket az ünnep kontákja válaszolja meg: „..amennyire tanítványaid képesek voltak, meglátták a te dicsőségedet…”. Valójában nem az Isten változik meg, hanem az ember, helyesebben az, amit az ember felfog az Istenből.
A mai napon a Tábor hegyen a tanítványok érzékei lesznek fogékonyabbak arra, hogy többet lássanak meg az Üdvözítőből.
Az ünnep célja, ma is hasonló: megnyitni érzékeinket, és valahol a mai ünnephez szorosan kapcsolódó szentelmény, a gyümölcsszentelés is ebben segít bennünket, minden érzékszervünket ünneplésre készteti, hogy ízleljük és lássuk milyen édes az Úr.
A mai napon, – és lehetőség szerint életünk minden további napján – úgy lépjünk be templomainkba, mintha magára a Tábor hegyre mennénk fel a tanítványokkal együtt, annak biztos tudatában, hogy Isten minden alkalommal többet, jobbat és szebbet szeretne nekünk mutatni!
Szöveg: Magyar Márton
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |