Nyírpilisi templombúcsú

Kétszáznál is többen gyűltek össze erre a rendkívüli ünnepre.

Mitől volt más, mint az eddigi templombúcsúk?

A falu lakosságának túlnyomó része cigány. Ők mostanáig nem igazán vettek részt az egyházközség életében. Az elmúlt hónapokban azonban néhányan közülük lelkigyakorlaton vettek részt. Ennek köszönhetően lelkesen, családtagjaikat is a hit és a görögkatolikus vallás felé terelve bekapcsolódtak az imádságokba, a liturgikus és szentségi életbe. Áldozás alatt és a Szent Liturgia végén színesítették éneklésükkel az ünnepet.

Orosz Árpád atya két fontos fogalmat magyarázott meg prédikációjában, Szent Miklósra hivatkozva: mennyire fontosak életünkben a szabályok, és milyen lényeges azokat a legnagyobb szeretettel megtartani.

A „Mikulás megjelenése” természetesen másokat is a templomba csábított, olyanokat is, akik még nem találkoztak a keresztény életformával, a templomi fegyelmezettséggel. A meglévő közösség reménye, hogy szeretetük és jó példájuk nyomán egyre többen rátalálnak Krisztusra. Az ő türelmük szükséges ahhoz, hogy Nyírpilis templomában mindig sokan imádkozzanak.

A múltban 40 évig szolgáló, és a jelenlegi iskolaigazgató is büszkén hallgatta a helyi gyermekek műsorát. Ezt a Kislétáról érkezett sérült felnőttek énekei, szavalatai egészítették ki.

A liturgia végén minden gyermek részesült az Ajándékozó Szent révén egy kis édességben, a felnőttek pedig a közösségi házban agapén vettek részt.

Nyíregyházi Egyházmegye