Amikor az ima szépségéhez járulunk hozzá – Megtartották a tizedik kántorképzőt

Orosz Gábor kölcsei parókus atya, a képzés vezetője, köszöntötte a megjelenteket a Nyíregyházi Egyházmegye kántorképzőjének kerek 10. alkalmán. 2022 szeptembere óta ugyanis kéthavonta minimum 15-20 fő elmegy Máriapócsra, hogy tanulja, gyakorolja még szebbé tenni templomi szertartásainkon elhangzó, sokszor nehéz énekeinket.

Az előző 9 alkalommal már ismerkedtek a kántorok és énekkedvelők a temetés, a Szent Liturgia, az előszenteltek és a Bazil-liturgia dallamvilágával is. Most a vecsernye előverseit tanulták meg az „Uram, tehozzád...” utáni sztihirákhoz – a 8 hangot sorba véve először az 1., majd pedig a 2. hangon. Ez elsőre kevésnek tűnhet, de minden hanghoz 10-10 elővers tartozik, tehát tulajdonképpen 20 előverset tanultak meg a szűk 4 óra alatt, két szünettel és egy ebéddel.

Gábor atya az éneklések szüneteiben elmondta azokat a buktatókat, melyre egy kántor odafigyelhet, hiszen sokszor fejből, rutinból éneklünk, megszokásból, kottát nem követve – ez is vezethet pontatlansághoz. S mivel magyar szövegeket énekelnek a kántorok, figyelniük kell az érthető kiejtésre. Fontos, hogyan éneklünk: egyik alapszabály az artikuláció. 

Elmondta még, hogy püspökeink a parlando énekmód használatát preferálják: az élőbeszéd szerű előadásmódhoz igyekeznünk kell a rövid magánhangzókat röviden, a hosszú magánhangzókat hosszan kiejteni – ahogyan azt dallam nélkül mondanánk.

A kántorképzőn már dr. Orosz Atanáz püspök atya zsoltárfordítását használták a részvevők, melyet a Szentszék is elfogadott. Ezért főleg azoknak nehéz énekelni ezen előverseket, akik megszokásból, rutinból teszik, mert szinte minden előversben módosult a szöveg.

"A minőségi éneklés csak odafigyeléssel érhető el" – tanította a jelenlévőket Gábor atya. "Istennek mindegy, hogyan éneklünk, de emberi szempontból legyen szebb az éneklésünk. Legyen igényünk a lehető legtöbb szertartás elvégzésére. Nehéz dallamaink vannak, szerkezetük bonyolult, de meg lehet tanulni azokat. Gyakorolni úgy a legjobb, ha járunk a szertartásainkra. Az imádság a lényeg, annak a szépségéhez járulunk ezzel hozzá" – összegezte a kölcsei parókus.

A kántorképzőn minden résztvevőnek egyedül is kellett énekelni egy-egy előverset. Gábor atya támogatóan segítette azokat, akiknek erre szükségük volt, és mindenkit dicsért. Egyszerre kell figyelni a szövegre, a szünetre, a kis- és nagy levegővételekre és a szótagokra. Mindezt az előverseknél egy mondatban... – nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hinnénk.

A következő kántorképzőt május 4-én, szombaton tartják újra Máriapócson. Ekkor az előversek tanulását és gyakorlását folytatják majd. Később pedig az Allelujákat, Prokimeneket és Antifónákat is átveszik az egyházközségekből érkező kántorok. A régi fordítások mellőzése és az új szövegek használata olykor feszültség forrása lehet a közösségben. Ezért arra biztatta a jelenlévőket Gábor atya, hogy lassan, szeretettel kommunikálják a változtatásokat.

Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye