Ifjúsági Világtalálkozó 6. nap

Szombaton verőfényes napsütésben indultunk felszerelkezve az esti virrasztáshoz a Campus Misericordiaere. A vonatról leszállva gyalogosan zarándokoltunk el a világ minden tájáról érkező több százezer fiatallal együtt, s közben együtt énekelve ünnepeltünk, néha felfrissülve a helyiektől kapott hűsítőktől. Káprázatos látvány volt, amikor megérkeztünk hosszú sétánkból, s megpillantottuk azt a hatalmas mezőt, ahol már akkor végeérhetetlen tömeg gyűlt össze. Este 7 körül megérkezett a Szentatya, s közel 2 millió fiatal együtt köszöntötte őt a „Viva Francesco” kiáltással. Elképesztő volt érezni a tömeget, azt, hogy mi is a részesei vagyunk.

A virrasztás egy ünnepség sorozattal kezdődött, amely során az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek fontosságát kiemelve tanúságtevők meséltek a világ szeme előtt a közömbösségről, a háborús világban való létről, a viszontagságokkal teli gyermekkorról. Számomra az ezt követő pápai beszéd jelentette a legnagyobb élményt, s ezzel nem voltam egyedül. Ferenc pápa olyan reménnyel teli jövőre hívott minket az Isten irgalmasságának fényében, amely még ebben a zűrzavarokkal és szörnyűségekkel teli mai valóságban is reményekkel töltheti el lelkünket. Minket fiatalokat bízott meg azzal, hogy képviseljük a Jóisten irgalmát egész lényünkkel, hogy vigyük haza azt az egységet, azt a családot onnan Krakkóból, ami kézzelfoghatóan jelen volt ebben a sokszínű tömegben. Szentségimádással záródott az ünnepség, ahol 2 millió fiatal a lemenő nap fényénél, kezükben gyertyát fogva elcsendesedett. Ekkor, ha körbe nézett az ember mindenkinek valami magasztosságot látott a szemében, őszinte bizalmat a Jóisten irányában, egymás irányában. Az éjszakai virrasztás alatt pedig, mindenki a maga felajánlása szerint várta a másnapi záró szentmisét.

Kocsis Orsolya, fotó: Kovács Csaba

Nyíregyházi Egyházmegye