„Ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek. Ideje a gyásznak és ideje a táncnak.” (Pred. 3,4.)

„Babilon folyói mellett ültünk, és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!

 Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk, mert akik fogságba hurcoltak,

    éneket kívántak tőlünk, elnyomóink öröméneket akartak:

 „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”

Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit idegen földön?!

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,  jobbkezem is felejtse el hárfám húrjait,

ne tudjak többé énekelni, ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,

s ha nem te leszel legfőbb örömöm!” (137. Zsoltár  1-5. vers)

A Nagyböjtre előkészítő vasárnapjaink emlékeztetnek: a bűn "fogságában" vagyunk, fokozatosan hangolódjunk hát az imádság és böjt általi megtisztulásra, a bűnbánattartásra! 

Nyíregyházi Egyházmegye