Kerékpáros zarándokok Balkányból Máriapócsra

Buzgón siettünk az Istenszülőhöz, hiszen a tervezett időpontnál kicsivel hamarabb érkeztünk, bizonyítva, hogy a zarándoklat igénye már régóta ott lappangott mindannyiunk szívében.

Augusztusban Balkányon belül tartottunk egy rövidke zarándoklatot, a temetőből indultunk és ott a vírus áldozataiért imádkoztunk, majd a város különböző pontjain elmélkedéseket hallgattunk a nyolc boldogságról és a tónál – régen téglagödör, ma már „Boldogí-tó” – Paraklisszal köszöntöttük a mennybe felvett Szűz Anyát.

Októberben pedig végre eljutottunk Máriapócsra. Az altemplomban pannichidát imádkoztunk elhunyt szeretteinkért, köszöntöttük a kegyképet és a fatemplomban Szent Liturgiát ünnepeltünk. Büszkeséggel töltött el minket, hogy amikor elbúcsúztunk a kegyképtől, egy kiránduló csoport is bekapcsolódott énekünkbe és így láthatták milyen kiemelkedő szerepe van a máriapócsi Istenszülőnek az életünkben.

Köszönjük a kegyhely parókusának és munkatársainak a szívélyes fogadtatást, köszönjük egymásnak az imádságos zarándoklatot és a barátságot, és mindenekfelett köszönjük az Úrnak, hogy eljuthattunk célunkhoz, s emellé kedvező időjárást ajándékozott!

Szöveg: Bak Ádám, fotó: Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye