Rókahegyi előadás a görögkatolikus liturgikus naptárról és ünnepekről

Mondanivalóját hat pontban foglalta össze. Előbb a naptárat mutatta be, kiemelve és értelmezve azt, hogy a bizánci egyház liturgikus naptára szeptember elsejével kezdődik, nem advent első vasárnapjával, mint a római katolikus naptár, vagy nem január elsejével, mint a polgári naptár. 

Elmondta, hogy a nagy ünnepek ugyanazon a napon helyezkednek el bennük, bár az ünneplés módjában eltérések vannak. Megtudtuk a Julián naptár és a Gergely naptár különbözőségének okát (ez utóbbit XIII. Gergely pápa vezette be, mégpedig úgy, hogy október 4. után tíz napot kivett a naptárból). Az ortodox testvérek sok helyen még a Julián naptár szerint ünnepelnek. Érdekes, hogy nálunk, a magyar görög katolikus egyházban 1916. június 24-én lett bevezetve a Gergely naptár, s mint az előadó elmondta, a nagyapja volt az, aki a világon egyedülálló kalendáriumot készített, ami június 24-ével kezdődik! – Nagyobb eltérést mutat a naptárban helyet kapó szentek sora. Mivel a bizánci egyház liturgikus naptárát az első évezredben alakították ki, alig kerültek bele a nyugati és polgári világban ismert nevek. A nagy szentekkel kapcsolatban azonban itt is közösség van.

Az ünnepek bemutatásánál az előadó nem a naptár egyes napjait vette sorra, hanem igyekezett egy összképet felvázolni. Ennek alapja Jézus Krisztus húsvéti misztériuma. Ugyanis minden egyes ünnepben ezt ünnepeljük, legyen szó Úr ünnepről, Istenszülő ünnepről vagy a szentek ünnepeiről. Ez pedig nem más, mint amit öt pontban lehet összefoglalni: Jézus Krisztus élt, szenvedett, meghalt, feltámadt és újra él, és ebbe a feltámadott, megdicsőült, új életébe vonz bele bennünket is. Ebből a szempontból hallhattunk a három változó ünnepkörről (a húsvéti, a karácsonyi, illetve a zsinati atyák vasárnapjairól). Az állandó ünnepeket szintén ebből a szempontból tekintettük át, amelyeknek üdvtörténeti esemény az alapjuk.

A szentekkel kapcsolatban elhangzott a tiszteletük hármas megokolása (célbajutás, példamutatás, közbenjárás), amely szintén a húsvéti misztériumot tárja elénk. Ennek részletezését Szent Miklós püspöknek, görögkatolikus egyházunk védőszentjének példáján keresztül láthattuk-hallhattuk. Az utolsó téma egy egészen sajátos jellegzetesség volt: a liturgikus „ma”. Liturgikus szövegeink az üdvtörténeti események megünneplését a mába hozzák. Úgy ünneplünk, hogy az nem egy régmúlt esemény, hanem – a liturgia megjelenítő erejével (zikkaron, anamnészisz, represtatio) – ma, itt és most történik. Az énekeskönyvünk hemzseg az ilyen kifejezésektől: „Ma van a mi üdvösségünk kezdete”, „Ma a Szűz a legfelsőbb lényt szüli” stb. – amint számtalan idézetet hallhattunk az előadótól. Az előadást követő megbeszélésen felmerült, hogy érdemes lenne előadást szentelni a többi keleti egyház liturgikus naptárának és ünnepeinek. Ugyanis a római katolikusét eléggé ismerjük, de a keleti katolikus egyházakét egyáltalán nem.

Szöveg: Dr. Obbágy Veronika, fotó: Bartók László

Nyíregyházi Egyházmegye