Lelki táplálék keresztfelmagasztalás ünnepén

„A zsidóknak botrány, a görögöknek oktalanság, meghívottaknak pedig akár zsidók, akár görögök: Isten ereje” - fogalmazta meg Pál apostol örökérvényű tanítását, de a világ azóta – bár sokat változott – ma is, de hangosan hangoztatják a világ bölcsességét és a kereszt botrányát. Mennyire cseles a gonosznak az a torzítása, melynek hatására mi a keresztet pusztán a szenvedés az elviselhetetlen fájdalom szinonimájaként használjuk.

A kereszt valójában az isteni szeretetnek a jele és eszköze, a kereszt mindig iskola: szeretet-iskola. De mit jelent, az a szó, hogy szeretlek? Számtalan választ kapunk:

1. Szeretlek, mert szükségem van rád, mert boldog vagyok tőled. Enyém vagy. S feladatod, hogy boldoggá tegyél. S tudjuk ez hamis.
2. Szeretlek, mert viszontszeretsz. Egyfajta kölcsönös szeretetszerződés. Mely szerződésszegést is eredményezhet, melyben benne van az egyoldalú, de a közös megegyezés szerinti szerződésbontás. S ez is nagyon kevés. Feltételekhez kötve nem lehet szabadon szeretni.
3. Szeretlek, mert szeretni akarlak. Feltételek és kikötések nélkül, szeretni akarlak bármi is történik, szeretlek, mert szeretlek.

S ez utóbbit fejezi ki számomra a kitett, és felmagasztalt kereszt.

Minden visszautasításom, gőgöm és butaságom ellenére Krisztus vállalja a küldetését, mert ennyire szeret. A legtöbbet, az örök életet, az örök boldogságot akarja nekem, s vállalja érte a keresztet. Látnom kell, hogy a rohanásban és könyöklésben ott áll a kereszt, mondja általa az Isten: ennyire szeretlek. A szeretet koldulásában és hamissága mögött ott áll a kereszt: ennyire szeretlek.

Krisztus számára a kereszt küldetésének a jele és eszköze, ezért a kereszt számunkra egyéni küldetésünk felismerése, elfogadása és megvalósítása. Kereszt a családom, a munkám, a közösségben vállalt szerepem, kereszt a tanulásom, a barátságom, egész életem. S bár ez sok esetben nem látványos, de a teremtés csodálatos tervébe belesimulva érthetjük, érezhetjük létünk valódi értelmét, célját. A kereszt, ami kiemel, felemel a teremtett világból, ami emberré tesz.

Szöveg: Szabó Tamás, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye