Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Jn 19,6-11 13-20.25-28a.30b-35

Krisztusban, kedves testvérek!

Ezen a napon Jézus keresztjére tekintünk, és ennek kapcsán kérdéseket fogalmazunk meg annak érdekében, hogy saját keresztünket is jobban megértsük. Fontos látni, hogy néha rosszul fogalmazzuk meg kérdéseinket, és ezért rossz válaszokat kapunk. Amikor találkozunk saját keresztünkkel, gyakran felmerül a kérdés: „Miért adta Isten?”
Ha azonban Jézus keresztjére vonatkozóan azt kérdezzük, miért adta Isten Jézus keresztjét, azt kell mondanunk: ez helytelen kérdés. Jézus keresztjét nem Isten adta; igaz, hogy Isten előre látta, de nem ő adta azt. Ez a kérdés azt feltételezi, mintha Isten akarata a keresztre, azaz a rosszra irányulna. Valójában Isten célja a megváltás, nem pedig a szenvedés.
Ha tehát Jézus keresztjével kapcsolatban téves a „Miért adta Isten?” kérdés, ugyanez érvényes saját keresztünkre is. Gyakran mégis elhangzanak az olyan kérdések, mint: „Miért kaptam? Megérdemeltem?”

Jézussal kapcsolatban, ha föltesszük ezt a kérdést, ismét csak azt kell mondanunk: nem helyes a kérdés. Jézus nem érdemelte meg a keresztet. Ha valaki biztosan nem érdemelte meg, akkor ő nem. Ugyanakkor a keresztet, a megváltás keresztjét csak ő tudta vállalni.

E kérdésben az a gondolat rejlik, mintha Isten valamilyen rosszért büntetne. „Miért kaptam? Megérdemeltem?” – kérdezzük gyakran. Jézus azonban semmilyen rosszat nem tett. Az ő esetében egyértelműen elmondható, hogy a keresztvállalásnak semmi köze nem volt valamilyen általa elkövetett rosszhoz, hiszen ilyen nem történt. Ezért a saját életünkre nézve sem helyes úgy gondolkodni, mintha Isten büntetésből adná a keresztet. A megváltás éppen azt jelenti, hogy Isten nem elítélni, hanem megszabadítani akarja a világot a bűntől.

Fontos továbbá egy harmadik szempont is: nem minden szenvedés jelent keresztet. Amikor Jézus találkozott beteg emberekkel, nem azt mondta nekik, hogy „ez a keresztetek, hordoznotok kell”, hanem meggyógyított minden bajt és minden betegséget a nép között. Így van ez ma is. A betegségnek természetes oka van. Fogfájás esetében nem a keresztre kell gondolnunk, hanem arra, hogy fel kell keresnünk a fogorvost. Ha pedig mi magunk tudunk segíteni másokon, kötelességünk mindent megtenni azért, hogy minél kevesebb szenvedés legyen a világban.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy Jézus nemcsak betegségekből fakadó szenvedéssel találkozott, hanem a bűnnel is, amelyet magára vett. Amikor tehát Jézus keresztjéről kérdezzük: „Miért?”, nem az a helyes kérdés, hogy „Miért adta Isten?”, vagy hogy „Megérdemelte-e?”, hanem azt kell felismernünk, amit a Szentírás üzen. Izajás próféta így fogalmaz: „Őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze. A mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg.”

Ha megkérdezzük: „Miért?”, akkor számos részletkérdés is felmerül:
– Miért árulta el Júdás Jézust?
– Miért vezették félre a zsidó vezetők gonosz szándékkal a népet?
– Miért nem tudott Pilátus határozottabban kiállni a római jog alapelve mellett, hogy ahol nincs bűn, ott nincs büntetés sem?
– Miért engedett a nyomásnak és a zsarolásnak?
– Miért lehetett olyan könnyen rávenni az embereket, hogy Barabást, a politikai Messiást kérjék szabadon, ne pedig Jézust?

Miért? Miért? Miért? Ezernyi kérdést sorolhatnánk. A válasz azonban: ez a gonoszság titka.

A Szentírás csodálatos üzenete a teremtéstörténetben tárul elénk: a gonoszság nagyobb hatalom, mint az emberi erő, de kisebb rendű, mint Isten hatalma. A gonosz angyali hatalomról van szó, amely ellen az ember önmagában tehetetlen.

A teremtéstörténet ugyanakkor harmóniát mutat: Isten szándéka az, hogy az ember összhangban éljen Istennel, embertársával és a világgal. Ennek azonban van egy határa: az ember nem döntheti el önkényesen, mi a jó és mi a rossz, hanem el kell fogadnia Isten útmutatását. A bűn abban áll, hogy az ember – az angyali kísértés hatására – félreállítja Istent, és saját maga akarja meghatározni a jót és a rosszat. Ezért vész el a harmónia, és ezért nem tudjuk jóvátenni a bűnt. Nincs hatalmunk arra, hogy meg nem történtté tegyük, amit elkövettünk. Így egyszerre vagyunk részesei és áldozatai a gonoszság titkának.

Ezért kellett Jézusnak magára vennie bűneinket, és felvinnie adóslevelünket a keresztre. Ahogyan Péter apostol fogalmaz: „Vétkeinket testén felvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk.” Pál apostol a galata levélben ezt mondja: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk.” A korinthusi levélben pedig így olvassuk: „Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk általa.”

Miért van tehát a kereszt? Jézus keresztje a mi bűneinkért van. Ez azonban még nem ad teljes választ. Ez az emberi oldal. Isten oldaláról a kereszt Jézus végtelen szeretetét mutatja: Isten csodálatos szeretetét, amely ebben az áldozatban válik végtelenné.

Jézus azért jött, hogy magára vegye bűneinket, mert ennyire szeretett bennünket. Azért, hogy életünket megszabadítsa a teher alól, hogy elvegye a világ bűnét. Nem elítélni akar, hanem feloldozni. A keresztnél ezért nemcsak az emberi bűnt kell látnunk, hanem Isten szeretetét, amely itt mutatkozik meg a legmélyebben, a legigazabban, szavakkal szinte ki sem fejezhető módon. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A „miért” kérdése tehát így is feltehető: mi célból történt mindez? A válasz: azért, hogy a világ üdvözüljön általa.

Szép gondolat, amelyet olvastam: Jézus nem azért szenvedett, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk, hanem azért, hogy a szenvedés által hozzá hasonlítsunk. Amikor Jézus keresztje alá állunk, és próbálunk megérteni valamit abból a végtelen szeretetből, amely a kereszten mutatkozik meg, gyakran anélkül is a szívünkbe sugárzik Isten kegyelme, hogy mindent megértenénk. Ez a szeretet ad erőt ahhoz, hogy a magunk keresztjét is hordozzuk. Nem Isten adja büntetésből, és nem minden szenvedés kereszt, de amit keresztként élünk meg, azt Jézus keresztjére tekintve tudjuk hordozni, az ő szenvedéséből és szeretetéből merítve erőt.

Egy koncentrációs táborból származó történetet is érdemes felidézni. Az egyik férfi annyira elkeseredett volt, hogy elhatározta: másnap öngyilkos lesz. Amikor azonban végiggondolta életét, eszébe jutott, milyen sokszor elmulasztotta megköszönni édesanyjának a szeretetét. Ezért elhatározta: minden szenvedést és megaláztatást ezután édesanyjáért ajánl fel. Ennek a döntésnek köszönhetően túlélte a tábort, mert értelmet kapott szenvedése, kereszthordozása.

Így adhat erőt nekünk is a kereszt: megszentel, üdvösséget hoz, és erőt ad a mindennapokban.

Ámen.

Szöveg: Beregi István, fotó: fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye