Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni – Alszerpap avatás volt Rómában

A magyar görögkatolikus egyház és a kollégium története már régóta összefonódik. 101 éve, 1924 őszén érkezett az intézménybe az első három magyar görögkatolikus papnövendék: Dudás Miklós, Liki János és Jőcsák Máté bazilita szerzetesek. A görögkatolikus papnövendékek között van egy, aki igazi hídként köti össze a kollégiumot a görögkatolikus egyházzal. Boldog Romzsa Tódor is ebben a kollégiumban nevelkedett római tanulmányai első éveiben. Ereklyéje a kollégiumi közösség féltett kincse.

Prédikációjában Ábel püspök a vértanú főpásztor példáját állította Péter elé, emlékeztetve, hogy a papi élet nem pusztán célok eléréséről, hanem a Krisztus iránti hűségről és az önátadásról szól. „Az élet legnagyobb próbatétele nem az, hogy valamit elérjünk, hanem hogy képesek legyünk elengedni mindazt, amit elértünk – és Krisztus kezébe tenni” – fogalmazott a főpásztor.

A püspök atya arra buzdította az új alszerpapot, hogy minden feladatát odaadással végezze, és ne féljen lemondani semmiről, mert

„ami Krisztus kezébe kerül, az soha nem vész el, hanem beteljesedik”.

A kollégium különlegessége, hogy különböző nemzetek (német, osztrák, holland, svájci, szlovén, szlovák, horvát, ukrán, magyar) papjai, papnövendékei tanulnak együtt, latin és bizánci rítusúak egyaránt, s ez kiváló alkalmat ad arra, hogy az Örök Városban mindenki megtapasztalja az Egyház sokszínűségét.

Szöveg: Véghseő Péter, fotó: Ante Čuić

Nyíregyházi Egyházmegye