Egy érintésmentes világban újra kell tanulnunk az érintés útját – lelki táplálék minden időben

Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, Lk8,44

Egy érintés. Nem feltétlenül vallási szakkifejezés, nincs teológia mögötte, csak emberi vágy. Egy műalkotást megérinteni múzeumban, kiállításon. Kismamát látva késztetést érezünk, hogy kezünkkel is megtapasztaljuk a bennük növekvő csodát. Egy beteg kezét fogva csodainfúzióval adunk át szeretetet, bátorítást, életet.

Szeretünk érinteni. Érinteni virágot, kedves arcot, finom anyagot, szépen megművelt fadarabot, a Balaton vizét, világot. De az Istent megérinteni? Elképzelhetetlen! De jön egy forradalmár, egy asszony, aki nem értette a bonyolult vallások és szertartások Istenét, de vágyott rá. Megérintette és találkozás lett belőle.

Egy érintésmentes világban, egy érintésmentes egyházban újra kell tanulnunk az az érintés útját:

Az Isten transzcendens, de sokkal inkább személyes. Hatalmas, de sokkal inkább irgalmas.

Úr, de sokkal inkább Atya. Valóság, aki megérinthető, aki átölelhető, aki pont egy érintésre van tőled.

Szöveg: Szabó Tamás

Nyíregyházi Egyházmegye