Betániától Emmauszig II. – Virágvasárnap

Virágvasárnap a 12 nagy, úgynevezett lítiás ünnephez tartozik, ezért az alkonyati szertartáson kenyéráldás is történik. Ezen a napon ünnepeljük, hogy Jeruzsálembe szamárháton bevonul az alázatos király (Zak 9,9), akit pálmaágakkal, a győztes hadvezérnek kijáró tisztelettel köszöntenek (Jn 12,1-18). Krisztus a mi királyunk, amelyet keresztelésünkkor a keresztszüleink vallottak meg, de amelyet felnőve nekünk személyesen is meg kell tennünk: Hiszek benne, mint Királyban és Istenben.

A mai ünnep a Nagypéntek felé tekintve bevezet a titokba és emlékeztet minket arra, bármennyire is kézenfekvőnek és logikusnak tűnik, hogy az erő nem az erőszakban rejlik, legyen az szóbeli vagy fizikai.

Konstantinápolyban eleinte a szevasztei negyven katona vértanú templomában végzett reggeli szertartás után áldották meg a pálmaágakat, és úgy vonultak át a székesegyházba a Szent Liturgia ünneplésére ágakkal a kezükben. A vértanú katonák Krisztus megvallásával egyedül a szelíd Királyhoz akartak feltétlenül hűségesek lenni. Talán nem véletlen, hogy az ő tiszteletükre szentelt templomból indult pálmaágakkal a bűnt és halált szelídséggel és alázattal legyőző Krisztusnak szentelt győzelmi menet. A barkaszentelésünk ehhez az ünnepi hagyományhoz kapcsolódik, Krisztushoz való hűségünknek a jele. Idén nem tudunk szentelt barkákkal a kezünkben ünnepelni, de most nagyon is érvényesek és nekünk szólnak Krétai Szent András atyánk szavai a Virágvasárnapi prédikációjából:

Mi pedig, akiket előbb a bűn bíborvörösre festett, de azután a keresztség vizébe merülve már a bárány hófehér gyapjának csillogó fehérsége ékesít, most már ne fonnyadó pálmaágakat, hanem saját magunkat mutassuk be győzelme jutalmaként annak, aki legyőzte a halált.

Szöveg: Orosz István Mokiosz, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye