2025. november 16.

6. hang

Ef 2,4-10

Atyámfiai! Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett - kegyelemből üdvözültetek -, vele együtt feltámasztott és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által; ez nem magatoktól van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.

Róm 10,11-11,2a

Atyámfiai! Az Írás ugyanis azt mondja:
»Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«.
Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket; amint meg van írva:
»Milyen gyönyörűségesek azok lábai,
akik hirdetik a jókat!«.
De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás:
»Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?«
E szerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.
De kérdem én: Vajon nem hallották-e? Sőt, ellenkezőleg:
»Hangjuk elhatott az egész földre,
s beszédük a földkerekség határaira«.
Vagy kérdem: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja először:
»Versengésre indítlak benneteket azok ellen, akik ‘nem népem’,
és ingerellek titeket az oktalan nép ellen«.
Izajás bátran kimondja: »Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem érdeklődtek utánam«.
Izraelhez azonban így szól: »Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé«.
Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, melyet eleve magáénak ismert.

Mt 9,9-13

Abban az időben Jézus útközben meglátott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte. Történt pedig, hogy amikor később vendégül látta házában, íme, sok vámos meg bűnös jött oda, asztalhoz telepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«. Hisz nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Lk 8,27-39

Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére jött, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett fel ruhát, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!” Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis az már régóta hatalmában tartotta, láncokkal kötözték meg, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába űzte. Ekkor Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő pedig azt mondta: „Légió”, mert sok ördög szállta meg. Ezek arra kérték, ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznókonda, a hegyen legelészett. Megkérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a disznókat, mire a konda lerohant a lejtőn a tóba, és belefulladt. Amikor a kondások látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek: felöltözve és ép ésszel ült Jézus lábánál, és megijedtek. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az ördögtől megszállott. Ekkor a gadarénusok földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig beszállt a bárkába és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele lehessen. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal: „Térj vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten!” Az be is járta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy dolgot tett vele Jézus.

Szent Máté apostol és evengélista

Eredetileg Lévinek hívták. Atyja Alfeus volt. Lévi Kafarnaumban élt, vámszedő volt. Egyszer Jézus, elhaladva a vámszedő asztal mellett, Lévit apostolának hívta. Ő azonnal követője lett Jézusnak. (Mt 9,9) Neve az apostolok jegyzékében mindenütt szerepel. Az apostolok szétoszlása után a hagyomány szerint Palesztinában, Szíriában, a médeknél, Perzsiában, Indiában és Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről biztosat nem tudunk. Szintén a hagyomány szerint tűzhalállal szenvedett vértanúságot Kr.u. 60 körül. Neki köszönhetjük az első hiteles evangéliumot. A legjobban ő mutat rá arra, hogy az ószövetségi jövendölések Jézus Krisztusban teljesedtek be.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!