spiritual balm at all times

Lk 8,27-39

Krisztusban Kedves Testvérek!

Olyan jó megélni a mindennapok nyüzsgésében, hogy nekünk van egy emberszerető, hozzánk mindig szelíden forduló Istenünk. A mi Istenünk sokszor olyan helyekre is az ember után ered, ahol nem is számítanánk rá. Velünk tart munkába menet, velünk tart beszélgetésekben, velünk tart jó meghallgatásokban, és még otthonainkban is, a család meleg szeretetében, vagy ha kell, a hétköznapok magányában is velünk tart az Isten.

A mai napi Lukácsi szakasz egy olyan életről mesél nekünk, amelyben nehéz lehetett Isten nyomát észrevenni, melyben nehéz lehetett nem arra figyelni ennek az ördögtől megszállottnak, hogy neki most mennyire rossz: milyen fizikai állapotban, szaggatott ruhadarabokban, vagy anélkül, milyen piszkosan kell lennie, talán már azt sem tudta. Láncok, emberek nem bírtak már vele. Az ördög munkája nemcsak kísértés szintjén jelent meg életében, hanem az uralmat akarta azon gyakorolni, teljes egészében.

Egy dolgot felejt el mindig a megosztó! Az ember teljes egészében egyedül csak az Istené. Ő az, aki megalkotta, aki értelmét megnyithatja, aki megengedő, aki szerető, és aki a mindenhová velünk tartó Atyaisten.

Ebben a bezárt életben aztán van egy találkozás, amelyben van valaki, aki elment ezért az emberért. Nem törődve másokkal, nem törődve lehetséges anyagi kárral, Ő ezért az emberéért ment.

Ha becsukom a szemem, látom magam előtt az ember leborulását, amivel még harcol a gonosz ellen, és hallom az ördög általi szavakat, melyeket Krisztusnak céloz. Aztán ha becsukom a szemem, látom a megszabadított embert, aki kiüresedve akar Jézus szavaival, szeretetével megtelni. Mások ezt látva, szinte megrémülnek. Azt nem tudom, hogy azon-e, hogy már nem megszállott, vagy azon, hogy képes volt ilyen nehézségek után is Jézussal leülni, beszélgetni, hallgatni és vele töltekezni.

Amint kinyitom a szemem, a tegnap elkezdődött görögkatolikus adventben találom magam, ahová velem tart az Isten. Annyi mindennel tud eltelíteni bennünket a világ. Gonosszal, széthúzással, kísértésekkel, veszekedésekkel, haraggal, irigységgel, hazugsággal, és még folytathatnám a sort. Jézus azonban nem mással bocsátja el ezt a megszállottat, mint ezzel a mondattal:

„Térj vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten!”

Ettől többet el sem tudok képzelni, mint hogy az Úr Jézus adjon számunkra útmutatást a helyes növekedéshez a várakozás időszakában. Haza kell menni családjainkhoz, otthonainkba, közösségeinkbe, egyházunkba, hiszen mindenhová velünk tart az Isten. Ha már mindentől kiüresítve „otthon” tudunk lenni, akkor el kell magunkat tölteni Jézus szeretetével, melynek legtökéletesebb módja az imaélet helyreállítása, beállítása, vagy renoválása.

Ezután egy feladat maradt: elbeszélni, milyen nagy dolgokat tett veled az Isten. Nem kell hozzá prédikálni, nem kell hozzá terekre járni, elég otthon lenni, kedvesnek, szeretetteljesnek, előzékenynek lenni, még azokkal is, akiket úgy ítélne az értelmünk, hogy nem érdemli meg.

El tudod hinni, hogy veled tart az Isten? Mert Ő el tudja hinni, hogy egyszer végre észreveszed, ki az igazi Megváltó, ki a Szabadító, ki a Te Istened, aki mindig veled tart.

Ámen.

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye