„2020. augusztus 29-én Keresztelő Szent János próféta fejvételének emlékén kerékpáros pedagógus zarándoklaton vettünk részt. Egy további alkalmat adott a töltődésre az intézmény pedagógusai számára szervezett lelkinap.” – Bene Anasztázia pedagógus beszámolója következik.
A nyolc főből álló lelkes csapatunk Bodnár Attila atya a Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola lelki igazgatójának vezetésével indult útnak. Indulás reggel 7 órakor az iskola elől 5 fővel, majd a város határában lévő keresztnél csatlakozott további 3 fő. Zarándokokhoz illően imával kezdtük közös utunkat. Néhány rövid pihenő után 9 óra 15 perckor megérkeztünk Máriapócsra. Út közben sokan azt érezték, hogy Nyírbátortól sokkal könnyebb a tekerés, sőt inkább csak gurultunk, mintha valami csodás erő vonzana minket, mint mágnes a vasat. A kegytemplom felé a Szent II. János Pál pápáról elnevezett téren át vezetett utunk. A térről tovább haladva egyikünk kerékpárja ledobta a láncot, másikunk defektet kapott, így zarándok utunk hátralévő métereit gyalogosan tettük meg. Megtekintettük a fakápolnát, köszöntöttük a Szűzanyát, majd rövid szünet után részt vettünk az ünnepi Szent Liturgián. A közös ebéd után ki-ki a maga által választott módon indult haza, volt, aki autóval, volt, aki kerékpárral.

Utunkon három csodálatos dolog is történt, kettő a Szent II. János Pál pápáról elnevezett téren: - miért pont ott dobta le a láncot a kerékpár kétszer is egymás után? - Azért, hogy bevárjuk a defektet kapó társunkat, mert különben nem vettük volna észre, hogy lemaradt. Így együtt fejezhettük be az odautat! - És miért pont az Ildikó kerékpárja? - Azért, hogy haza, a műtött lábával már ne tekerjen. A harmadik csodálatos dolog szintén egy defekt: itthon mikor már hazaértünk. Hát nem csodálatos?
Miután hazaértünk testileg lefáradva az elmém nem nyugodott, miért éppen nyolcan vettünk részt ezen a zarándoklaton? Hiszen eredetileg többen lettünk volna. Eszembe jutott a nyolc boldogság. Kinyitottam az Evangéliumot és elolvastam (Mt 5,1-10). És valóban úgy éreztem, mindenki egy-egy boldogságot képviselt.

Egy további alkalmat adott a töltődésre az intézmény pedagógusai számára szervezett lelkinap. Mint minden évben az idén is közösen kérték a Jóisten segítségét a mátészalkai Móricz iskola dolgozói. Az egészségügyi előírásokat betartva az aulában került sor az elmélkedésekre, amelyeket Szabó Tamás pasztorális helynök atya tartott. Felhívta a figyelmet a bennünk lévő istenképre, hiszen ez alakítja a hitünket is. Beszélt a hamis istenképekről, melyeknek az eredménye gyakran az Istentől való elfordulás. Hangsúlyozta, hogy a helyes istenképünket leginkább Jézus Krisztus személyén keresztül tökéletesíthetjük.
Szöveg: Bene Anasztázia, fotó: Móricz iskola
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |