Celebration and renewal in Csengerújfalu

„Nemcsak az ajtókért adunk hálát, hanem minden emberért, aki itt van” – a meghatódottság könnyeivel mondta ezeket a szavakat Pásztor Richárd csengerújfalui helyettes lelkész atya annak az ünnepségnek a legvégén, amelyen a főpásztor megáldotta a templom új ajtaját. A bejárati és sekrestyeajtó mellett új szőnyeg is került az épületbe, a kerítés, a kereszt és a templomudvar, valamint a parókia környezete is rendezett lett. Közben pedig a búcsúi ünnepre is fel kellett „öltöztetni” a templomot, a virágok, a sütemények és a mindenkit ellátó szeretetvendégség szintén szervezést igényelt. Talán az utolsó simítások még az ünnep éjjelén történtek, annak érdekében, hogy méltó, minden elemében ünnepi legyen ez a kiemelkedő esemény.

Nem is olyan könnyű megmozgatni egy közösséget, arra késztetni, hogy egy emberként közös akarattal cipeljék a templomi és egyházközségi élet minden nehézségét és feladatát. Egy csaknem kétszáz fős közösségben, ahol az aktív tagok száma azonban ettől jóval alacsonyabb, meg kell találni annak a módját, hogyan szólítsa szolgálatra, hogyan buzdítsa felajánlásra a híveket, akkor is, ha viszonylag rövid ideje vezeti a közösséget, s ha az elődök által hagyományozott örökséget, viszonyokat kell folytatnia vagy felülmúlnia. Úgy látszik, Ricsi atya megtalálta ezt a módszert, mert szavára a templom újjászületésének első állomása közös erővel megvalósult.

Ez a fajta újjászületés pedig lehetőség a közösség újjászületésének is. Ahogy a templom címünnepe, az Istenszülő elszenderedése is – hitünk szerint – tulajdonképpen egy dies natalis, hiszen ezen a napon születik meg a Szűzanya az örök életre.

Ezzel a gondolattal indította tanítását Ábel püspök atya. Részletesen felidézte a keresztény ókorból fennmaradt kifejezést, amely az elhalálozás pillanatát a mennyei születésnapként határozza meg. A fejfákon látható évszámok a keresztény ember számára a teljesség felé vezető út állomásai. Az Istenszülő mennybevétele azt a reményt erősíti mindenkiben, hogy a földi élet lezárulása után a mennyei közösség várja a hívőt.

A főpásztor a helyi közösség fizikai és lelki megújulására tért át. A templom kapujának, szőnyegének és a parókia udvarának megszépülése a hívek összefogását dicséri. Az evangéliumi Márta és Mária példáját idézve rámutatott a hálaadás fontosságára. Gyakran jelenik meg az emberi szívben a türelmetlenség és a több iránti vágy. Ugyanakkor meglévő értékek felismerése és megbecsülése nyitja meg az utat a további kegyelmek előtt. A helyi közösség tevékeny tagjai megmutatták erejüket a munkában, a közös célok elérésében.

Személyes élményt is megosztott a jelenlévőkkel a püspök atya, felelevenítve legutóbbi ukrajnai útját. A háborús mindennapok szörnyűségei között a helyiek rendületlen helytállása és újrakezdési képessége mély nyomot hagyott benne. A közelmúlt okozta rombolás ellenére megszervezett imádságos találkozók, a súlyos veszteségeket szenvedett katonák és családanyák tanúságtétele a keresztény hit életerejét bizonyítja. A megújulás képessége a nehézségek vagy vándorlások közepette is az Istenbe vetett bizalomból fakad – emlékeztetett.

Az ünnepi Szent Liturgián a helyi hívek és a meghívott vendégek mellett az esperesi kerület papsága is szép számmal vett részt: mintegy tíz lelkipásztor ünnepelt együtt a közösséggel. Köztük volt Ivancsó István esperes, csengeri parókus atya, valamint Ricsi atya édesapja, Pásztor István nyírkarászi parókus atya is.

A szertartás végén a papság, a társfelekezetek képviselői, a helyi elöljárók és a jelenlévő hívek jelenlétében Richárd atya hálás szívvel mondott köszönetet a segítségért. Külön kiemelte Sarkadi Sándor asztalosmester odaadó munkáját, aki a bejárati és sekrestyeajtók elkészítésével hozzájárult a hajó megszépüléséhez. A köszönet hangján szólt mindazokról a helyi lakosokról, akik a kerítés festésében, a keresztek megtisztításában, a zöldterület rendbetételében, a szőnyegek beszerzésében vagy a szeretetvendégség előkészítésében segédkeztek. A római katolikus testvéreknek, a református gyülekezet képviselőinek és a helyi intézményeknek együttműködése is hozzájárult az ünnep fényéhez.

A köszönetnyilvánítások legvégén Ábel püspök elismerő szavakkal illette a fiatal parókus és családja odaadó lelkipásztori szolgálatát. A liturgia körmenettel, miroválással, az iskolatáskák megáldásával és a helyi iskolában szervezett közös szeretetvendégséggel zárult, ahol a falu közössége együtt ünnepelte a megújulás közös örömét.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye