Csak egy maroknyi ember, közülük csak három, aki mindháromszor megtette az utat. Csak négy nap, de nemcsak gyaloglás: zarándoklat. 120 kilométer Máriától Máriáig.
Egy hétvége és egy munkaszüneti (hétköz)nap is beleesett a négynapos menetelésbe Máriapócstól Sajópálfaláig április és május fordulóján. A távot harmadjára tették meg a zarándoklat elindítói: hárman. Hozzájuk csatlakozott még néhány ember, naponta változó lélekszámban, így átlag 7 fő gazdagodhatott a gyalogos zarándoklat során. Az előző évekhez hasonlóan egy szentírási szakaszt elmélkedtek végig a hosszú út során Orosz István máriapócsi kegyhelyigazgató atya jóvoltából: minden nap más szemszögből megvizsgálva annak üzenetét.

A Kánai menyegző kezdő mozzanatából indult ki első nap: az esküvőn hiányzott a bor, nekünk mi hiányzik az életünkből – hangzott a kérdés. Mária szavai, „Tegyétek, amit mond”, a második nap elmélkedésének alapjául szolgáltak: vajon minket mire szólít fel az Isten a családunkban, munkánkban és az egyházban, mit mond nekünk, amit meg kellene tennünk. A harmadik nap az evangéliumi szakasznak a korsó tartalmára vonatkozó részletei ragadták meg az útonlévők figyelmét: a mi korsónk mivel van tele, s vajon mit szeretnénk inkább tartalomként benne találni életünk korsójában. Végül „most merítsetek, és vigyetek a násznagynak” Jn2,8 gondolattal telt meg az utolsó nap lelki korsója, amelyből – s az egész zarándoklatból – merítve valódi, jóízű táplálékot vihettek magukkal a zarándokok.
A négy nap alatt jószívű vendéglátók segítségével pihenhettek meg a Máriától Máriához fáradozók: az első estét Nyíregyházán töltötték, ahol Tamás István, a Szent Miklós-iskola igazgatójának jóvoltából az intézményben tölthették az éjszakát, Tilk András pedig a vacsorát biztosította számukra. A testi felöltődés mellett a nyíregyházi székesegyházban az esti szertaráson különleges eseménynek lehettek tanúi a pócsról induló hívek: kisebb rendeket kaptak a papnövendékek a három görögkatolikus püspöktől, akik a zarándokok további útjára is áldásukat adták.

Szintén iskolában éjszakáztak a zarándokok Tiszalökön: itt Cserés Csaba iskolaigazgató várta szállással és étellel a megfáradt vándorokat. A harmadik este Bekecsen telt: Szabó Roland parókus a templomban fogadta a zarándokokat, akiknek a kedvéért az egész egyházközség megmozdult. A negyedik éjszakát ugyan már mindenki otthon tölthette, de menet közben jólesett a Tóth család által biztosított pihenő – tudtuk meg a részleteket az egyik résztvevőtől, Orosz Ritától.

Sajópálfalához közeledve néhány helyi hívő is a csapat elé sietett: megkönnyítve az utolsó, legfájóbb kilométereket, melyek kedvesek lehetnek a Szűzanya előtt is. A célban Atanáz püspök vezette a kegytemplomba őket, vendéglátóként Fekete Zoltán a zarándokok testi regenerálódásáról gondoskodott, míg Kázsmér Veronika a pálfalai kegykép történetéről mesélt.

A csoporthoz még első nap Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is csatlakozott néhány kilométer erejéig.
Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: Orosz Rita
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |