2026. április 27.

3. hang

ApCsel 10,1-16

Azon időben volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. Egész házanépével együtt vallásos és istenfélő férfi volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, s szüntelenül imádkozott az Istenhez. Ez látomásban tisztán látta a nap kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bejött hozzá és azt mondta neki: »Kornéliusz!« Ő pedig rátekintett és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Mire az Úr így szólt hozzá: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak az Isten színe elé s megemlékezett rólad. Azért küldj most férfiakat Joppéba és hivass ide egy bizonyos Simont, akinek a mellékneve Péter. Ez egy bizonyos Simon tímárnál van megszállva, akinek a háza a tenger mellett van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.« Amint eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, előhívta két szolgáját s beosztottjai közül egy istenfélő katonát. Mindent elmondott nekik és elküldte őket Joppéba.
9Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban fölment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett és enni akart. Amíg elkészítették neki, elragadtatásba esett. Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!« De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant.« De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit az Isten tisztává tett, te ne mondd azt közönségesnek.« Ez pedig háromszor történt, azután az edény hirtelen felemelkedett az égbe.

Jn 6,56-69

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ki az, aki hallgathatja?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, azért megkérdezte tőlük: „Ezen botránkoztok-e? Hát, ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok-e menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet szavai nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Simon fölszentelt vértanú

Az Alfeusnak is nevezett Kleofás fia, az Úr egyik rokona, aki érett korában csatlakozott Jézus tanítványihoz, s a 70 apostol csoportjához tartozott. Testvére, Sz. Jakab (az Úr rokona) halála után (63-ban) Jeruzsálem második püspöke lett. Apostoli buzgalma miatt az eretnekek följelentették, s ezért keresztre feszítették Traianus császár keresztényüldözésekor, kb. 107-ben (vagy egyes hagyományok szerint 112-ben), egyszerűen azért, mert Dávidtól származott és keresztény volt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!