Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Lukács 5,1–11

Krisztusban kedves Testvérek!

Különös olvasni, hogy miközben az emberek Jézushoz özönlenek, hogy hallgassák Isten igéjét, néhány halász közömbösen mossa a hálóit. Lukács evangéliuma érzékletesen mutatja meg, hogy Jézus követése nem volt mentes a feszültségektől és a bizonytalanságtól. Nem egyenes, akadálytalan út volt ez, hanem olyan folyamat, amelyben bőven akadtak zökkenők és próbatételek.

Az apostolok vágyai és elvárásai nem mindig estek egybe azzal a valósággal, amelyet Jézus hozott. Az akkori emberek – köztük az apostolok is – olyan Messiást vártak, aki megszabadítja őket a római uralomtól, és beteljesíti a saját reményeiket. Jézus azonban nem politikai szabadítóként jött, hanem egészen más küldetéssel, és ez sokakban értetlenséget, feszültséget keltett.

Ezért különösen fontos, hogy az ember helyesen ismerje meg Jézust: hogy tudja, miként forduljon hozzá, és mit tehet azért, hogy valóban megértse az ő valóságát.

Amikor Jézus befejezte tanítását, megkérte Simont: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz.” Péter először kételkedett. Tudta jól, hogy halászni nappal nincs értelme. A tapasztalat és a szakértelem mind azt diktálta, hogy amit Jézus kér, az hiábavaló. Mégis, Péter kimondja a döntő mondatot:

„A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

Ez a fordulat a hit lényege. Az ember hajlamos a maga eszére támaszkodni, és sokszor visszautasítja Isten szavát, mert fontosabbnak tartja a saját belátását. Péter azonban engedelmeskedik: nem érti, de bízik. Ez az engedelmesség a hit igazi próbája – előbb jön a bizalom, és csak azután a megértés.

A történetben Péter megtapasztalja, hogy a Jézusba vetett bizalom túlmutat a józan észen. Amikor látja a csodálatos halfogást, megrendül, és így szól: „Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!” Egy mai ember talán azt mondaná: „Megérdemeltem, kiérdemeltem ezt a sikert.” Péter azonban nem így reagál. Őt nem a siker tölti el büszkeséggel, hanem a felismerés, hogy Jézus szeretete messze felülmúlja az ő bűnösségét.

Megrendül nemcsak a csoda miatt, hanem Jézus mérhetetlen szeretetén is: hogy annak ellenére, hogy közömbös volt és talán csalódott benne, Jézus mégis ajándékot ad neki. Péter rádöbben, hogy Jézus nem elfordul tőle, hanem éppen felé fordul, és szeretetével megajándékozza őt. Ez

Péter egyik legszebb vonása: képes megrendülni. Nemcsak most, hanem később is – amikor rádöbben, hogy háromszor megtagadta Jézust –, mégis újra és újra megtapasztalja az ő hűségét és irgalmát.

Jézus nem bagatellizálja Péter bűnét, nem mondja, hogy „ugyan, nem baj”, hanem elfogadja a vallomását, és új hivatást ad neki: „Ne félj, ezentúl emberek halásza leszel.” Jézus nem hibátlan életre hívja Pétert, hanem arra, hogy a hivatásában szent emberré váljon. Péter bűnös maradt, de szentté lett – mert Jézus hűséges volt hozzá. Nem pártolt el tőle, hanem újra és újra felemelte, kegyelemmel és szeretettel erősítette meg.

Ez a mi feladatunk is: hogy hibáink és gyengeségeink ellenére újra és újra Jézus szeretetébe kapaszkodjunk.

Ámen.

Szöveg: Beregi István, fotó: kattima.hu

Nyíregyházi Egyházmegye