Háromnapos kánoni látogatást tett a nyírparasznyai görögkatolikus egyházközségben Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. A vizitáció május 17-én, a mennybemenetel ünnepkörében bemutatott ünnepi Szent Liturgiával zárult, amelyen a főpásztor mellett Gánicz Endre főhelynök és a helyi parókus, Beregi István atya is értékelte az elmúlt napok kegyelmeit és a közösség előtt álló feladatokat.
Szocska A. Ábel püspök atya szentbeszédében az egyházközség gazdag, levéltári dokumentumokban őrzött múltjára épített. Felidézte, hogy az első feljegyzett kánoni látogatás 1751-ben történt Nyírparasznyán. Az akkori latin nyelvű jegyzőkönyv rendkívül szegényes körülményekről számolt be: a hívek egy szalmával fedett, sárral tapasztott deszkatemplomban imádkoztak, hiányos és megrongálódott liturgikus felszereléssel.

„Volt azonban egy adat, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni” – mutatott rá Ábel püspök. „A jegyzőkönyv szerint abban az időben a településen lakó mind a száz gyónóképes hívő rendszeresen áldozott, és bűnben senki sem élt.”

A főpásztor bemutatta a templom további történetét is: az 1824 és 1834 között tartó tégla alapú építkezést, valamint a jelenlegi ikonbútorzat különleges eredetét. Az ikonosztáziont 1907-ben vásárolta az egyházközség 500 koronáért egy Munkács melletti településről, ami akkori értéken hatalmas áldozatot követelt a helyiektől. Megemlékezett a legutóbbi, 1945-ös püspöki látogatásról is, amikor Dudás Miklós megyéspüspök még egyszerű fogaton érkezett a háború utáni, romos világban, vigaszt nyújtva a híveknek.

„Az Úristen többször próbára tesz bennünket, hogy megmutassuk: kitartunk-e a nehézségek közepette, és kiben bízunk – az emberekben vagy az Istenben?” – tette fel a kérdést a püspök, párhuzamot vonva Szent Atanáz és a lábatlan koldus történetével, amely rávilágított, hogy a vállalt terhek az isteni kegyelem által végül mindig megkönnyebbülnek.
A főpásztor külön megköszönte Beregi István parókus atyának, hogy már 33 éve hűséggel vezeti a nyírparasznyai nyájat, és a nehéz időkben sem hagyta el a közösséget.

A liturgia végén Gánicz Endre főhelynök atya ismertette a kánoni vizitáció részletes tapasztalatait. Beszámolójában kiemelte, hogy a parókiához tartozó szociális intézmények működése és szolgálati tevékenysége példaértékű, jogilag és gazdaságilag is teljesen rendezett.
Elismeréssel szólt a kívül-belül gyönyörűen felújított templomról, ugyanakkor őszintén rámutatott az egyházközséget érintő demográfiai és lelki kihívásokra is. Az anyakönyvek tanúsága szerint az utóbbi időszakban a halálozások száma mellett aggasztóan visszaesett a keresztelők és a házasságkötések száma. Arra buzdította a híveket, hogy a templom külső megszépülése után most a lelkek megújulására fókuszáljanak. Kérte a betegek szentségének gyakoribb és bátor felvételét – eloszlatva azt a téves nézetet, hogy ez a szentség kizárólag a halál közelségét jelenti –, valamint a nagyböjti és hétköznapi liturgikus életben, például az Előszenteltek Liturgiáján való aktívabb részvételt.

A látogatás zárásaként a püspöki látogatás közvetlen hangulatát méltatták. Ábel püspök örömét fejezte ki, hogy a három nap során lehetősége nyílt mélyebb beszélgetéseket folytatni a társegyházak képviselőivel, az iskola igazgatónőjével, valamint a település polgármesterével is, akik mind meleg szívvel fogadták.

Beregi István helyi parókus atya köszönetet mondott a főpásztornak az útmutatásokért és a közvetlenségért, amely minden hívőben megerősítette a biztonságérzetet és az összetartozást. Kiemelte: bár a vizitáció természetes izgalommal járt, a püspöki jelenlét az apostoli folytonosságot és a Jóisten gondoskodó szeretetét hozta el Nyírparasznyára.

Az ünnepség a templomkertben közös agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Szerző és fotó: Juhászné Szabó Erika/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye




| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 |
3 | ||||
|
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 | 12 | 13 |
14 | 15 |
16 |
17 |
|
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
|
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |