Touching – Sunday thoughts with Father János Kicsák

Mt 15,21-28

Kedves testvérek!

A mai evangéliumi szakasz egy azon történetek közül, amelyek alapján sokan azt gondolják, hogy a mindenkit megváltó Krisztus önellentmondásba kerül. Hogyan lehet az a Jézus ilyen érzéketlen ezzel az édesanyával, aki arra tanít, hogy mindenkit szeressünk? Aki még a gyűlölőinek is megbocsát a kereszten, hogyan beszélhet egy asszonyról úgy, mint egy kutyáról? Nagyon figyelmesen kell ezt a történetet megközelítenünk ahhoz, hogy megértsük.

Elsőként vegyük figyelembe, hogy Jézus szavai legalább annyira szólnak az apostoloknak, mint az asszonynak. Jézus minden csodájával, gesztusával és szavával tanítja az apostolokat. Ebben a helyzetben talán azt mondja ki, amit maguk az apostolok is gondolnak erről a pogány asszonyról – „mi közünk van hozzá?”. A párbeszéddel Jézus elindítja azt a folyamatot a tanítványokban, amely a mennybemenetelkor teljesedik be, amikor tanításának a világ végső határáig való eljuttatását adja parancsul. Ez a történet lehetett alapja annak a döntésnek is, amely az apostoli zsinaton odáig vezetett, hogy a pogányokat is kereszteljék anélkül, hogy zsidóvá kellett volna válniuk. Tehát ez egy nagyon erős tanítás az apostolok számára, amely az egyetemes egyház kialakulásához vezet.

Következő szempontunk az lehet, hogy Jézus – mint Isten egyszülött Fia – soha nem hazudik. Tehát Jézus itt nem csupán tanítja az apostolokat, hanem tényszerűen megállapít valamit: Jézus elsősorban a zsidókhoz jött. Ennek oka pedig végtelenül egyszerű. A zsidó nép a választott nép: Isten arra választotta ki ezt a népet, hogy a világ számára az üdvösség tőlük jöjjön. A zsidó nép története az a keret, amely felkészítette az emberiséget Jézus tanítására. Másképpen fogalmazva, egy pogány ember számára Jézus tanítása értelmezhetetlen lett volna – ahogy ma is értelmezhetetlen a legtöbb ember számára, még akkor is, ha zsidó–keresztény kultúrában élnek. Jézus tanítása nem merül ki abban, hogy „a szeretet a legfontosabb” és „legyen világbéke”. Ezeket azok állítják, akik nem tudják értelmezni az isteni üzenetet, vagyis nem ismerik Jézus tanítását annak teljességében és mélységében. Tehát Jézus valóban elsősorban a zsidókhoz jött, akiknek majd feladatuk lesz elvinni a hitet a föld végső határáig. Nagyon fontos, hogy ezen ne sértődjünk meg – ahogy a kánaáni asszony sem vette Jézus szavait sértésnek.

Ez lehet a harmadik szempontunk: a kánaáni asszony bele tud helyezkedni abba a történetbe, amit Jézus mond példaként. Egyáltalán nem sértődik meg, mert a kor viszonyait, a zsidó nép viszonyát az egyéb népekkel ismerve, elfogadja, amit Jézus állít. Az asszony nyugalmát látva, válaszát hallva azt állapíthatjuk meg – pedig mint gyermekéért aggódó anya minden bizonnyal zaklatott volt –, hogy pontosan látja helyzetét. Akkor és ott csak és kizárólag Jézustól remélhet segítséget: egy zsidó férfitól, akiről azt hallotta, talán látta is, hogy képes csodákat tenni. Talán nem ismeri, nem is érti Jézus tanítását, de azt érzi, hogy

Jézus jelenléte az Isten jelenléte ebben a világban. Hite abból a felismerésből fakad, hogy Jézussal való találkozása a Szenttel való találkozás. Mit is jelent az, hogy valaki vagy valami szent? Azt, hogy az Isten számára fenntartott, az Isten számára elkülönített – vagy maga az Isten. Ez az emberi életben ritkán adódó pillanat az asszony hitének alapja. Tudja, megéli és megragadja a pillanatot. Nem kicsinyeskedik, nem sértődik meg, hanem okos válaszával részesül a Szentből, az Isten kegyelméből.

Mire tanít bennünket ez a történet? Elsőként talán arra, hogy közösségeink legyenek nyitottak. Nem zárkózhatunk be, mert nekünk is feladatunk, hogy megszólítsuk a körülöttünk élőket. Már mi, keresztények vagyunk Isten Újszövetségi népe, a választott nép. Mások felett kimondott ítéletünk vagy választottságunk tudata nem lehet akadálya a hit továbbadásának.

Ez a történet arra is felhívja a figyelmünket, hogy minden kereszténynek kötelessége ismernie hitét! Az Egyház hordozza a hit ismeretének teljességét. Képletesen szólva, ne engedjük, hogy kívülről bekiabálva irányítsák a pályán játszó csapatot. A hitünk nem focimeccs, amihez mindenki ért – bár véleményem szerint ahhoz sem ért mindenki. Ha nem ismerjük stabilan a hitünket, akkor ezek a kívülről jövő támadások könnyen elbizonytalanítanak bennünket.

A harmadik fontos felismerés, hogy ragadjuk meg a Szenttel való találkozás lehetőségét! Isten adott számunkra hét olyan ajándékot, amelyek segítségével találkozhatunk Vele, sőt Benne élve bennünk Élhet. Ezeket az ajándékokat úgy kellene megragadnunk, ahogy ez az asszony ragadta meg a Jézussal való találkozást: mint egyszeri és megismételhetetlen pillanatot. Minden alkalom, amikor nem élek a gyónás, a szentáldozás és a többi szentség vételének lehetőségével, olyan, mintha ez az asszony Jézus szavai után szemlesütve távozott volna. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne kiáltsak, ne érveljek Jézusom mellett. Ő az, aki megmenthet engem, családomat, egyházamat, hazámat és ezt a világot.

Amen.

Szöveg: Kicsák János, fotó: kattima.hu

Nyíregyházi Egyházmegye