Jézus értünk is imádkozik – ökumenikus imaalkalom a nyíregyházi székesegyházban

Juhos Imre római katolikus atya liturgusként vezette az imaalkalmat a Szent Miklós-székesegyházban. Köszöntötte a jelenlévő csaknem húsz, öt felekezetet képviselő lelkipásztort, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspököt, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspököt és a templomot megtöltő híveket, akik – mint Imre atya monta – „a Szentlélek nevében jöttek össze”.

„Isten kegyelmére szorulunk mindannyian, hogy legyőzzük a megosztottságainkat, előítéleteinket, a sok félreértést, ami oly sok fájdalmat okoz szíveinknek” – fogalmazott. Az ökumenikus imahét kijelölt igeszakaszából kiindulva hangsúlyozta: a felekezetek között szeretetteljes összefogás valósuljon meg, és a családokban is építsünk egységet. A közös imádság és a kölcsönös támogatás segíthet abban, hogy a közösségek felemelkedjenek és erősödjenek.

Az eseményen dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök hirdetett igét. Prédikációjában János evangéliumának főpapi imádságára mutatott rá, amelyben Jézus nemcsak a tanítványaiért, hanem a „tanítványok tanítványaiért” is fohászkodott, átívelve az évszázadokon és a földrajzi távolságokon.

„Megrendít engem, hogy Jézus miértünk is imádkozik. Valahol ő már szíve mélyén ismerhette azt, hogy a XXI. század zivataros időszakában is összejönnek Magyarországon és szerte a világban keresztyén testvérek, akik keresik az egyház látható egységét.”

A püspök emlékeztetett: bár az igeliturgiában már egyetértés van, az asztalközösség teljes megvalósulásáért még sokat kell tennünk és imádkoznunk. Az efezusi levél alapján hangsúlyozta: „Egy a test, egy a lélek, amint egy reménységre kaptatok elhívást is.” Kiemelte, hogy az egyház ereje az imádságban rejlik: ahogy Jézus a pusztai kísértés idején vagy Lázár feltámasztásakor az Atyával való kapcsolatából merített erőt, úgy a mai közösségek is csak egységben tudják visszaverni a „kísértő támadásait”.

A püspök a közös akarat fontosságára világított rá és összefogásra buzdított:

„Milyen jó lenne egy kötelékben emelkedni, kötelékben repülni, hogyha az egyházaink között összefogás, szeretet, szolidaritás lenne – nem vetélkedés, nem rivalizálás, nem kiszorítósdi. Örülni tudnánk az örülővel és sírni tudnánk a síróval.”

Fabiny Tamás külön szólt a családok egységéről is, különösen a „vegyes házasságok” esetében, kérve a híveket, hogy ne a megosztottságot, hanem a közös keresztény elköteleződést éljék meg mindennapjaikban. „Szeretett testvéreim, támogassuk egymást intezmenyeinkben, diakóniai szolgálatunkban, a közéletben, a mediában, de legfőképp lelki téren, keresztény közösségeinkben!” – kérte a híveket. 

Igehirdetését Pilinszky János soraival zárta, amely a közös asztalhoz való odaülést, a félreértések megszűnését és a végső békét állította a középpontba:

„Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy [...] asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. [...] Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. [...] Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar  után.”

Az imaalkalmon a Szent Atanáz kórus énekelt szolgálatával emelve az ünnep fényét. A perselyadományokat az evangélikus egyház céljaira ajánlották fel.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye