Január 22-én, az ökumenikus imahét csütörtöki napján a Szent Miklós-székesegyház ismét kapuit nyitotta a város keresztény közösségei előtt. Az imaalkalom középpontjában a keresztségben gyökerező közös identitás és a Krisztussal való mindennapi szövetség állt.
Az eseményt Papp Dániel baptista lelkipásztor nyitotta meg, aki a felekezeteknél szokásos köszöntésekkel üdvözölte a megjelenteket, köztük Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspököt, dr. Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét, valamint a társegyházak lelkipásztorait és a templomot megtöltő híveket.

A liturgus az idei tematikát összeállító örmény keresztények gondolataival alapozta meg az alkalom lelkiségét:
„A keresztség cselekménye megszilárdítja a keresztény egységet az egyház közösségében, megerősítve közös elkötelezettségüket ugyanazon Úr iránt. A keresztség teremti meg az egyház közös identitását, mivel az Úr testében egyek vagyunk.”
Az imaalkalom igehirdetője dr. Fekete Károly református püspök volt, aki Máté evangéliumának záró sorai, az úgynevezett missziói parancs alapján szólt a gyülekezethez.

A püspök hangsúlyozta: ez az igeszakasz nem csupán egy feladat, hanem a feltámadt Krisztus győzelmi kiáltványa, amely még az emberi bizonytalanságok közepette is érvényes.
„Jézusnak esze ágában sem volt elhalasztani ezt a parancshirdetést addigra, amikor majd megszűnik az összes kétség mindenki szívében. (...) Jézus nem várja meg, amíg elfogynak azok, akik nem hisznek benne, sőt minél többen vannak ilyenek, annál inkább tüzeli, hogy el kellene őket érni.”

A püspök éles különbséget tett a „Krisztusért” végzett emberi erőlködés és a „Krisztussal” megélt hit között. Arra intett, hogy a tanítványság gyakran válik öncélú teljesítménnyé, ahol az ember önmaga megváltójává akar lenni, elfelejtve a forrást.
„Sok Krisztusért élő tanítványt láttam már, akik nagy igyekezetükben kénytelenek voltak belátni egy kudarcos élethelyzetben: hiába, ezúttal sem sikerült. Ha céllá tesszük a tanítványságot, akkor könnyen eltorzul a küldetés is. Miközben mondjuk, hogy mindent Krisztusért teszünk, aközben az elhívásból kötelességszerűség lesz, a bűnbánatból csak önmarcangolás, a megtérésből népszokás, az istentiszteletből érzelmi vagy intellektuális élmény, a lemondásból és áldozathozatalból érdem, az adakozásból teljesítmény, a szolgálatból szolgáltatás.”

Fekete Károly kifejtette, hogy a keresztség egy életre szóló szövetségkötés, amelyben nem az ember aktivitása a döntő, hanem Jézus folyamatos jelenléte: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret ad nyugalmat a kiszámíthatatlan jelenben is.

„Jézus Krisztus azt akarja, hogy figyelmünk legelőször őrá összpontosuljon, s akkor a kötődés, a figyelem, az odaadás tartós és folyamatos lesz. Ha Krisztussal élek, akkor az értékek kincseskamrájának kulcsa és az energiaforrás kútja Krisztusnál van; akkor tőle kapom az életet, ő Krisztus lesz bennem az aktivitás.”
„Mivel Jézus Krisztus mindennapos jelenlétével számolhatok, ezért a következő napok sem bénítanak meg, mert azok is Krisztussal lesznek. [...] Ebben a Krisztussal élt tanításban egyek lehetünk a hitben.”

Az imaalkalmon Soltész Béla szolgált az orgonánál, és a székesegyház kórusa énekelt. A hívek által felajánlott perselyadományokat az idei szervező, az evangélikus egyház kitűzött céljaira ajánlották fel.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 | 3 |
4 | |||
|
5 |
6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 |
12 |
13 | 14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 | 20 |
21 |
22 | 23 | 24 |
25 |
26 | 27 | 28 |
29 | 30 |
31 |