A fatemplom búcsúja

Május 25-én délután a Paraklisz, a Szent Liturgia és a Vecsernye „átköltözött” a kápolnába Máriapócson. A bazilita szerzetesek szépen ápolt kertjébe vonult az a kb. ötven-hatvan hívő, akik a fatemplom búcsúját ünnepelték. A kegyhelyen szolgáló papok mindegyike, s a szerzetes atyák is jelen voltak. Orosz István atya prédikált, hangsúlyozva, hogy „nem felejthetjük el, honnan indult Pócs története, de azt sem, honnan indul és hová tart a mi személyes életünk.”

Beszélt arról is, hogy Áldozócsütörtök kettős érzelmet ébreszt: egyfelől kicsit szomorkás. Ahogyan általában az elválások. És hiányzik a „Feltámadt Krisztus!” éneklése is. Másfelől azonban lelkesek lehetünk, mert most derül ki, hogy csak a szánkat érte ez a mondat, vagy a szívünkbe, az életünkbe is beépült az elmúlt 40 napban. Hogyan befolyásol bennünket a továbbiakban a feltámadás ténye…

Háromszoros körmenettel zárult a szertartás, amelynek igen megható pillanata volt az utolsó evangélium elhangzása. Ezt Erdei József atya olvasta, aki közel jár a 90. életévéhez.

Jól illusztrálja a hangulatot, hogy a miroválást követően még sokan maradtak kicsit beszélgetni. Hiszen ez igazán családias, olyan „nagyon pócsi” ünnep volt. 

Nyíregyházi Egyházmegye