Történelmi gyökerek és jövőbe mutató hűség: Lezárult a kánoni látogatás Nyírparasznyán

Szocska A. Ábel püspök atya szentbeszédében az egyházközség gazdag, levéltári dokumentumokban őrzött múltjára épített. Felidézte, hogy az első feljegyzett kánoni látogatás 1751-ben történt Nyírparasznyán. Az akkori latin nyelvű jegyzőkönyv rendkívül szegényes körülményekről számolt be: a hívek egy szalmával fedett, sárral tapasztott deszkatemplomban imádkoztak, hiányos és megrongálódott liturgikus felszereléssel.

„Volt azonban egy adat, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni” – mutatott rá Ábel püspök. „A jegyzőkönyv szerint abban az időben a településen lakó mind a száz gyónóképes hívő rendszeresen áldozott, és bűnben senki sem élt.”

A főpásztor bemutatta a templom további történetét is: az 1824 és 1834 között tartó tégla alapú építkezést, valamint a jelenlegi ikonbútorzat különleges eredetét. Az ikonosztáziont 1907-ben vásárolta az egyházközség 500 koronáért egy Munkács melletti településről, ami akkori értéken hatalmas áldozatot követelt a helyiektől. Megemlékezett a legutóbbi, 1945-ös püspöki látogatásról is, amikor Dudás Miklós megyéspüspök még egyszerű fogaton érkezett a háború utáni, romos világban, vigaszt nyújtva a híveknek.

„Az Úristen többször próbára tesz bennünket, hogy megmutassuk: kitartunk-e a nehézségek közepette, és kiben bízunk – az emberekben vagy az Istenben?” – tette fel a kérdést a püspök, párhuzamot vonva Szent Atanáz és a lábatlan koldus történetével, amely rávilágított, hogy a vállalt terhek az isteni kegyelem által végül mindig megkönnyebbülnek.

A főpásztor külön megköszönte Beregi István parókus atyának, hogy már 33 éve hűséggel vezeti a nyírparasznyai nyájat, és a nehéz időkben sem hagyta el a közösséget.

A liturgia végén Gánicz Endre főhelynök atya ismertette a kánoni vizitáció részletes tapasztalatait. Beszámolójában kiemelte, hogy a parókiához tartozó szociális intézmények működése és szolgálati tevékenysége példaértékű, jogilag és gazdaságilag is teljesen rendezett.

Elismeréssel szólt a kívül-belül gyönyörűen felújított templomról, ugyanakkor őszintén rámutatott az egyházközséget érintő demográfiai és lelki kihívásokra is. Az anyakönyvek tanúsága szerint az utóbbi időszakban a halálozások száma mellett aggasztóan visszaesett a keresztelők és a házasságkötések száma. Arra buzdította a híveket, hogy a templom külső megszépülése után most a lelkek megújulására fókuszáljanak. Kérte a betegek szentségének gyakoribb és bátor felvételét – eloszlatva azt a téves nézetet, hogy ez a szentség kizárólag a halál közelségét jelenti –, valamint a nagyböjti és hétköznapi liturgikus életben, például az Előszenteltek Liturgiáján való aktívabb részvételt.

A látogatás zárásaként a püspöki látogatás közvetlen hangulatát méltatták. Ábel püspök örömét fejezte ki, hogy a három nap során lehetősége nyílt mélyebb beszélgetéseket folytatni a társegyházak képviselőivel, az iskola igazgatónőjével, valamint a település polgármesterével is, akik mind meleg szívvel fogadták.

Beregi István helyi parókus atya köszönetet mondott a főpásztornak az útmutatásokért és a közvetlenségért, amely minden hívőben megerősítette a biztonságérzetet és az összetartozást. Kiemelte: bár a vizitáció természetes izgalommal járt, a püspöki jelenlét az apostoli folytonosságot és a Jóisten gondoskodó szeretetét hozta el Nyírparasznyára.

Az ünnepség a templomkertben közös agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Szerző és fotó: Juhászné Szabó Erika/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye