péntek délben teszem fel

Mivel az idei év előadásai a különböző közösségekről szóltak, ezen az estén is egy rendkívül érdekes közösséget, a színház közösségét, nevezetesen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház életét ismerhettük meg. Előadónk, a Jászai Mari-díjas színművésznő, Pregitzer Fruzsina volt, aki több, mint 30 éve tagja a nyíregyházi színháznak. A művésznő, aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja, azzal indította rendkívül közvetlen, emberi, érdekfeszítő előadását, hogy a közönség tagjait kérdezte: szerintük mi kell egy színházi közösséghez? A válasz egyértelmű volt: színészek és közönség. Természetesen nem nélkülözhetők a háttérben dolgozó segítők, az asszisztensek, a rendezők és persze a jó darabok sem. A színészekre óriási felelősség hárul, hiszen úgy érzik, „lelki segélyt” adnak, amivel csak a „jót” adhatják számunkra. Amit a színpadon megélnek, sokszor testet-lelket erősítő kegyelmi pillanatok. Hiszen – ahogy Dobó István fogalmazott Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényében – a „A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében”. A művésznő ezzel a fantasztikus lelkesedéssel járja 40 éve az erdélyi falvakat, városokat, hogy „a Kárpát-medence egy fénylő háló legyen”. Első szereplésekor a Nemzeti Színházban a kórussal azt a mondatot adta elő Madách Imre Ember tragédiájából: „Mózes vezess – megyünk”. Ez egész élete mottója is lehet. Azóta is megy rendületlenül. Vármegyénkben is több olyan kulturális eseményt szervez folyamatosan, ami különleges művelődési lehetőséget teremt az itt élő emberek számára és megmutatja értékeinket. De az országos „Jónak lenni jó” akció mintájára évek óta Nyíregyházán is megszervezi a helyi „Jónak lenni jó” jótékonysági estet a Vikár Sándor Zeneiskolában.

Jó volt hallani, ahogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatáról beszélt. Csupa pozitív dolgot ismertünk meg belső életükről. Nincs rivalizálás, gáncsoskodás, jó a közösség, kiváló az összefogás. Nem a „celebség” a cél, hanem a szakma minél jobb művelése, értése. Pregitzer Fruzsina érdemes művész nemcsak a színházi munkáját tartja feladatának, hanem a tanítást és az ezekkel járó felelősségvállalást is.

Előadásának végén egy meglepetést is tartogatott számunkra: ismeretlen szerzőtől olvasott fel egy novellát, egy karácsonyi „Meghívót”, melyet maga Jézus Krisztus küldött az emberek számára.

Köszönjük drága művésznő ezt a szép estét!

Szöveg: dr. Obbágy Veronika, fotó: Zajácz Tiborné

Nyíregyházi Egyházmegye