„Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.” Zsolt 84,6 – Ismét sokan érezték meg a hívást, hogy az emlékzarándoklaton együtt imádkozzanak, elmélkedjenek, beszélgessenek, példát adjanak Hajdúdorogtól Máriapócsig szeptember 5-én, a kegykép átvitelére emlékezve.
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után. A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom! Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak. Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti. Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan! Isten, védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát! Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek, Seregek Ura, boldog, aki benned bízik! Zsolt 84
Hajdúdorogon a bazilika hajnali derengésében hangzott el először a nap folyamán a fenti zsoltár, melynek szinte minden sora, gondolata valósággá vált a nap folyamán.
Ahogyan a kiemelt rész is utal rá, erőt az égiektől kaptunk, a szívünk pedig a zarándoklat örömével, boldogságával, ajándékaival telt meg.
A zarándokút közben a zsoltárhoz kapcsolódóan több gondolat hangzott el először Verdes Miklós atyától – az erőre utalva, majd Ivancsó Sándor atyától, aki többek között arról is beszélt: „ha meghívjuk magunkhoz, magunk közé a mi Istenünket, Ő már itt is van. Ha elfogadtuk a szív meghívó hangját, akkor maradjunk meg a betölteni hivatott feladatunknál, például ezen az úton tudjunk példát adó zarándokok lenni és maradni.”
A csaknem ötven kilométeres úton minden korosztály jelen volt. Egy szakaszon egy igen ifjú zarándok is bekapcsolódott: a másfél éves gyermek Újfehértótól Máriapócsig édesanyjával, Brigittával tartott a hívekkel. Biztató üzenete lehet ennek is: talán van, lesz utánpótlása a zarándoklatnak.
Köszönet és hála az Égieknek, a zarándoklaton résztvevőknek, az értünk imádkozóknak, a zarándoklatot bármilyen módon segítőknek MINDENÉRT!
Reméljük, a megkapott boldogság megerősít bennünket a következő – február 7-i – zarándoklatig!
Szöveg: Ivancsó Sándor, fotó: Humenyik Tibor, Máriapócs Nemzeti Kegyhely
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |