Bepillantás a vajai templomba

A vajai templom Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel ünnepelte búcsúját, felszentelésének évfordulóját 2024-ben. Ennek kapcsán, múltidéző mozzanatként a felszentelés során elhangzó, Keresztes Szilárd püspök atya szentbeszédének részleteit olvashatják, és fotógalériánkkal körbenézhetnek a templomban is.

Keresztes Szilárd: Az én Bibliám – Homíliák – Templom-papság, Szent István Társulat Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2020, részletek

A drága és elevenítő Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten dicsőségére, az itt élő hívek lelki javára felszenteltem a vajai görögkatolikus templomot. Csodálatos dolog, hogy erre a szép ünnepre esik ennek a templomnak a felszentelése.

A kereszt tisztelete a keleti egyházban talán sokkal hangsúlyosabb, mint máshol. Az egyházi év folyamán a keleti egyház két nagy ünnepet rendez a Szent Kereszt tiszteletére: a nagyböjt harmadik vasárnapját és a mai napot.

Ennek a napnak a történeti hátterében az áll, hogy amikor Szent Ilona császárnő Jeruzsálemben megtalálta az eredeti keresztet, akkor azt ünnepélyesen felmutatták, felmagasztalták, ezzel indult el az egyházban ennek az egyedülálló, a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedését jelző ereklyének a tisztelete. A Szent Kereszt tiszteletének gondolatát összefoglalva és a mai napnak az értelmét is magyarázva énekeltük:

A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodónk, és a te szent feltámadásodat dicsőítjük!

A Szent Kereszt tisztelete arról szól, hogy Isten gondolatvilágában nincs külön nagypéntek és húsvét, nem válik el egymástól a kínos kereszthalál és a dicsőséges feltámadás, mert Isten szemében ez a kettő egy. A dicsőséges szenvedést tisztelni kell, ez a hívő embernek az igazi lelkülete.

[…]

Dicsőséges szenvedés ez, ő megmondta előre, hogy ez fog következni. János evangéliumában olvassuk erről a legvilágosabb kijelentést: „Odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem” (Jn 10,17-18) Végig imádkozott a kereszten, a zsoltáros mélységig, a magára hagyott ember könyörgéséig: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!” (Mt 27, 46)

Hatalmas erő volt benne a szenvedés alatt. A kereszten is gondolt arra, hogy övéiről gondoskodjon: „Asszony nézd, a fiad! Nézd, az anyád!” (Jn 19,26-27) Máriát Jánosra bízta és János apostolt az édesanyjára, Máriára. Mi hisszük, hogy ebben a kereszten elmondott végrendeletben benne voltunk mi is, hogy mi mindnyájan Máriának a gyermekei lettünk Jézus halála és vére által. Emberfeletti méltósággal viselt el mindent, amit a Messiásnak el kellett szenvednie, végül „így szólt: »Beteljesedett!« Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.” (Jn 19,30) Ezt az emberi nagyságot csodálja meg Szent Lukács evangélista is Jézus felkiáltásában: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

[…]

A Szent Kereszt felmagasztalása az élet és a halál kettősségének a feloldása, a gyenge, bűnös ember felemelése a mindenható isteni szeretet magaslatára.

[…]

A templom tornyán és az oltáron ott van a kereszt, a templomot a Szent Kereszt felmagasztalása napján szenteltük fel. Ez a templom mindig magán fogja viselni ennek az ünnepnek a bélyegét, mindig arra figyelmeztet, hogy feltámadás ott van, ahol van kereszt, hogy élet ott keletkezik, ahol vállalják a nehézségeket, a szenvedéseket.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegyei Levéltár, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye