Szeretni nem lehet szenvedés nélkül – nagypéntek a székesegyházban

Nagypénteken a sírbatételi vecsernyére még az alkony halványodó fényeiben érkeztek a templomba a hívek.

Amikor a szertartásban elhangzott a főpásztor által tolmácsolt, Krisztus kínszenvedését és kereszthalálát megörökítő Evangélium, majd Arimateai Józsefként magára vette a síri leplet (plascsenyica), hogy körmenetre induljon a szent testtel, odakint már az éjszakai sötétség borította a gyászmenetre fekete leplét.

A hívek kezében pislákoló mécsesek – kis reménysugarak – az „új sír bejáratáig”, a templomajtóig kísérték a testet.

Ott meghajtott fővel bújtak át a halotti lepel alatt, melyet Ábel püspök és Szabó Tamás pasztorális helynök atya tartott.

A térdhajtásos imádságokat követően, ahogyan az nagypéntekenként szokás már a székesegyházban, egy tanúságtevő pap mondta el gondolatait a sír előtt.

Idén Virág László kórházlelkész atya tanította a jelenlévőket Krisztus kereszten elhangzó mondatait, végrendeletét végiggondolva, és hitünk néhány fontos tételét, néhány mozaikdarabot kibontva:

a szenvedés és a szeretet együtt jár; a ravatal mellett sok mindent megérthetünk; jó, ha imádkoznak értünk halálunk óráján és után; adja Isten, hogy a tűz megtisztítson minket; merjük hinni, hogy a sírok üresek; a mi elhunytjaink Istennél vannak, ahogy Krisztus megígérte, hogy előkészíti a helyet számunkra.

Teljes beszédét meghallgathatja és a sírbatételi szertartás egészét megtekintheti a székesegyház Facebook-oldalán EZEN a linken.

A sírhoz mindenki járulhatott egy-egy csókra, főhajtásra, imára. A székesegyház lelkipásztorainak hívása így hangzott a Szent Sír melletti éjszakai virrasztásra: „ajándékozza meg magát egy óra csenddel, imádsággal”.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye