Mosoly a maszk alatt – húsvét Máriapócson

„Tisztítsuk meg érzékeinket, és meglátjuk a feltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust, és tisztán halljuk, midőn mondja: Örvendjetek!” – énekeljük a feltámadási kánonban. Egy jó ideje már két érzékszervünket, az orrunkat és a szánkat is takarja a maszk. Annál érzékenyebbé vál(hat)nak egyéb érzékszerveink, amint a fenti énekünk is utal rá. Azon kívül lássuk be: a maszk alatti mosolyunkat a szemünk elárulja.

Húsvétvasárnap Ábel atya is arra a kicsattanó örömre hívta fel a figyelmünket, amit a húsvét idéz elő bennünk. Azt kérte, ne hagyjuk, hogy bármi elhomályosítsa ezt a ragyogást, hogy valami elvonja a figyelmünket megváltottságunkról.

A pócsi bazilikában a feltámadást a 11 órai Szent Liturgián Szocska A. Ábel megyéspüspökkel, dr. Papp Tibor főhelynök atyával, valamint az egyházmegyéhez tartozó kispapokkal együtt ünnepelték a hívek. A liturgia végén – az előírások megtartásával – Ábel atya végezte a pászkaszentelést is.

Ami ugyancsak elengedhetetlen a kereszténység legnagyobb ünnepén: az előírt evangéliumi szakaszt több nyelven (holt és élő nyelveken is) olvasták fel. Ez kifejezi az Örömhír egyetemességét. A megváltás érvényes elmúlt korok embereire, ránk, és a jövőben élőkre.

Erről énekelünk a kánonban: „Leszállottál, Krisztus, a föld alsó részeibe, és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait…”, s később: ez az üdvösséges éjszaka „… melyen az örök világosság…mindnyájunkra kisugárzott”. Mindnyájunkra. Mindnyájunknak életet, örök életet ajándékozva! Erről szól a húsvéti örömünk és a maszk alatti mosolyunk!

Tovább az eredeti beszámolóra.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye