Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül – nagyböjti gondolatok

A nagyhéthez, Jézus Krisztus szenvedésének hetéhez értünk. Közeledünk ahhoz, hogy ténylegesen átéljük, mit szenvedett értünk, a mi üdvösségünkért a mi Urunk. A szent napokban ezt folyamatosan és fokozatosan fogjuk megtenni a szentírási tanítást és a liturgikus szövegek alapján.

Az apostoli szakaszban Szent Péter apostol beszédének részletét hallottuk. Ebben világosan megmondja, hogy Jézus a sok jócselekedete után azt kapta az emberektől, hogy szenvednie kellett, meg kellett halnia, de mégis a győzelemé volt az utolsó szó, mert harmadnapra feltámadt (ApCsel 10,39). Péter és apostoltársai szemtanúként tesznek tanúságot erről. Sőt, már a próféták előre hirdették. Biztosan hagyatkozhatunk tehát hitünk legfontosabb alapjára, Jézus Krisztus feltámadására. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy ez mennyi szenvedés árán ment végbe.

A hosszú evangéliumi szakasznak is fő témájaként jelentkezik a szenvedés, amit Jézus az őt követőknek jelez előre, amikor a világ végéről, illetve az újraeljövetelét beszél nekik. De a lényeget is megmondja egy rövid mondatban: „aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 24,13). A nagyhét evangéliumi szakaszaiban többször is fogunk arról hallani, hogy Jézus ezt nemcsak mondta, hanem életével is tanúsította. Ő maga, a szörnyű szenvedések ellenére is, mindvégig kitartott, és úgy ajánlotta az Atya kezébe a lelkét.

A komoly lelki életre törekvő keresztény ember ilyenkor, a nagyhéten a legmegrendültebb. Végigköveti Jézust a keresztúton. Átéli az ő szenvedéseit, hogy majd a dicsőséges feltámadásában is minél teljesebben részesedhessen. Akarjunk mi is a komoly keresztények közé tartozni!

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye