A szentháromság asztalánál

Az első igazán szép tavaszi napokat sokadmagammal a Jézus ima megszentelő erejével a szívemben köszönthettem Máriapócson. A csütörtöki vecsernyétől a vasárnapi liturgiáig tartó lelkigyakorlatot Kiss Attila és Demkó Balázs atya tanításai alapozták meg. Imagyakorlatok, Biblia-elmélkedések és a pócsi liturgikus rendbe való bekapcsolódás szinte észrevétlenül segítettek bennünket a teljes megújuláshoz így tél végén, a böjt derekán. A szilencium, melyben meghallhattuk a csendben megszólaló Istent, kapaszkodót adott az individuumnak és a közösségnek egyaránt.

Máriapócs „hazatalálás” - még egy tősgyökeres budapestinek is -, ahol az Istenszülő oltalma minden imában, lélegzetvételben, egymáshoz fordulásban és a szótlan csendben átjárja a zarándokot. A lelkigyakorlatra az ország számos részéről érkeztünk: közelebbi és távolabbi településekről, a fővárosból, de volt, aki fél napot utazott a Duna-kanyarból.

Voltak évtizedek óta „gyakorlók” és jöttek „kezdők” is: együtt kerestük a szív csöndjébe vezető utat. Az ima, a gyónás és a szentáldozás megtisztító erejét mindnyájan megtapasztaltuk.

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket…” (Jn 15,9) – a Szentháromság lüktető szeretetközösségébe bekapcsolódva, a Jézus-imával a szívünkben tértünk haza, ki-ki a saját evilági feladatához.

Köszönjük Attila atyának a közösség vezetését és tanítását a lelkigyakorlat egésze alatt és Balázs atyának a pénteki tanítást, majd a kitartó lelki gondozást!

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye