Romániai magyarajkú görögkatolikusok érkeztek Máriapócsra.
Amikor ennyien imádkoznak együtt, nem csak a templomot, az udvarát, de a hatalmas teret, az egész környéket áthatja valami megfoghatatlan, felemelő hangulat. Biztosra veszem, hogy ez nem elsősorban a hangosításnak köszönhető. Ez az Istenszülő, és Szent Fiának „térereje”, és az érkezők mély hite.
Állóhely is alig maradt a kegytemplomban a liturgia ideje alatt. A szertartást Harangozó József főesperes vezette. Prédikációval Orosz István atya szolgált. Sajátosan hivatkozott az evangéliumi sorokra: egyik kezében egy gerendát, másikban kicsike szálkát tartva hívta fel a figyelmet arra, hogy mindaddig, amíg a másik hibáit keressük, azokra mutogatunk, nem juthatunk helyes önismeretre. Sőt, ha azt mondjuk egy emberre, hazug, pletykás, becstelen, azzal szinte felmentjük magunkat. Ő az, én nem. Vagy: ő rosszabb, mint én. Nem ez a dolgunk, különösen nem Máriapócson, ahová azért jövünk, hogy saját gyengeségeinket felismerve bocsánatot kérjünk Istentől. Akkor az Ő Édesanyján keresztül talán bátrabban fogalmazhatjuk meg kéréseinket is.
„…az Istenszülő imádságai által békédet ajándékozd, Uram, nekünk és könyörülj rajtunk!” (Vecsernye énekeiből)
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V | 
|---|---|---|---|---|---|---|
| 
 1  | 
 2  | |||||
3  | 4  | 
 5  | 6  | 
 7  | 
 8  | 
 9  | 
10  | 11  | 12  | 13  | 
 14  | 
 15  | 
 16  | 
| 
 17  | 18  | 19  | 20  | 21  | 
 22  | 23  | 
24  | 25  | 26  | 27  | 28  | 29  | 30  |