„Olyanok voltunk most, mint egy nagy család”

Október 31-én különleges, meghitt eseményre került sor a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény életében: a baktalórántházi 10. számú lakásotthon új nevet kapott. Ettől a naptól kezdve Szent Mária Magdolna védelmébe ajánlva, a gyerekek és nevelők otthona immár a „Magdolna-ház” nevet viseli.

„Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.” (Zsolt 127,1)

„Mi hisszük, hogy az Úr építette ezt a házat velünk, és az Ő kegyelme tette teljessé a munkát.” – fogalmazta meg köszöntőjében a gyermekotthoni egység vezetője Lőrincz Kulcsár Bernadett. Az épületet püspök atya és főhelynök atya szentelte fel, akik tanításukkal és jelenlétükkel tették ünnepivé ezt a fontos eseményt. A ház többé nem csupán egy sorszámmal jelölt épület: személyhez kötődő otthon, amely az itt lakók történeteit, küzdelmeit és reményeit is magában hordozza.

A hála és az újrakezdés üzenete

Püspök atya tanításában Szent Mária Magdolna alakját idézte meg, aki drága olajjal fejezte ki háláját Jézus iránt. Mint mondta, életünkben mindannyian lehetünk ajándékok egymás számára – adva és kapva egyaránt. A nehézségek és újrakezdések, melyek az élet részei, ajándékká válhatnak, ha szeretettel és hittel éljük meg őket. A püspöki gondolat különös jelentőséget kapott ebben a közegben: a gyermekek számára, akik vérszerinti családjukból kikerülve, vagy gondozási helyet váltva gyakran kényszerű újrakezdés előtt állnak. Számukra Mária Magdolna példája a remény, az újrakezdés és az elfogadás szimbóluma.

„Újrakezdés” Mária Magdolna példáján

A gyerekek megható műsorral készültek: előadásukban Mária Magdolna életét, hitét és Jézus iránti szeretetét jelenítették meg. Az előadás végén a ház lakói, dolgozói és vendégek közösen ültek le az ünnepi vacsoraasztalhoz, ahol az este legfontosabb mondata is megszületett:

„Olyanok voltunk most, mint egy nagy család.” – mondta egy 9 éves kisfiú, aki mindössze két hete érkezett a lakásotthonba.

A közös vacsora, mint gyógyító élmény

A vacsoraasztalnál elhangzott mondat nemcsak megható, hanem mély értelmű is. Hiszen egy nagy család az, ahol egymásra figyelés, védelem, megértés és szeretet uralkodik. Az együtt étkezés pedig – ahogy azt a Maslow-féle szükségletpiramis logikája is mutatja – összetetten elégíti ki az ember alapvető szükségleteit:

• Fiziológiai szinten a finom ételek és az étkezés öröme megelégítenek.
• A biztonság érzését az otthon melege és a közösség stabilitása adja.
• A valahová tartozás élménye az egymás iránti gondoskodásban, az elfogadásban mutatkozik meg.
• Az esztétikai igény a szépen megterített asztalban, a gondosan felújított otthonban teljesedik ki.
• A legmagasabb, transzcendens szükséglet pedig az, hogy ebben a közösségben ott van Jézus szeretete, és görögkatolikus lelkiségünk támogató jelenléte.

Ebben az ellazult, őszinte kommunikációs térben a gyerekek megnyíltak. Püspök atyától azt is megkérdezték, hányszor kellett újrakezdenie az életben. A válasz és az őszinte beszélgetések hatására a gyerekek saját életük nehéz újrakezdéseiről is meséltek. A közös asztal a feldolgozás és gyógyulás egyik első állomásává vált.

Közösségben gyógyulni

A vacsoraasztalnál nemcsak a múlt fájdalmait, hanem az örömöket és eredményeket is megoszthatták egymással. A gyerekek között volt egy céltudatos nagylány, aki érettségire és főiskolai felvételire, majd szülésznői pályára készül, egy fiú könyvet ír, foglalkoztatják a világ filozófiai, pszichológiai vonatkozásai, míg egy jó testi adottságokkal rendelkező fiú a harcművészetek iránt érdeklődik, sorolhatnánk – mindannyian értéket hoznak a közösségbe. Az este során senki sem sietett felállni az asztaltól. A beszélgetés, a nevetés és az őszinte megosztás élménye összekapcsolta a résztvevőket. A közösség élt, áramlott, mintha valóban egy nagy család lett volna.

A Szent Balázs-ház ünnepe

Az ünneplés ezen a napon még nem ért véget: a Szent Balázs-ház lakásotthon tíz fiúgyermeke és dolgozói szintén megemlékeztek névadásuk egyéves évfordulójáról. Itt is püspök atya imája tette teljessé az eseményt, a fiúk pedig előadással és szerepjátékkal tisztelegtek Szent Balázs példája előtt. Természetesen itt is a közös vacsoraasztal zárta az ünnepet – az összetartozás és hála jeleként.

Szakmai zárógondolat

A Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény szakmai programjában nem véletlenül szerepel a közös vacsora, mint napi gyakorlat. Ez nem egy „maradi szabály”, hanem tudatos, gyógyító közösségi élmény, amely képes:

• csökkenteni a traumatizált gyermekek mindennapi feszültségeit,
• elősegíteni az őszinte kommunikációt,
• és elindítani a veszteségek feldolgozásának folyamatát.

A rendszeresség, a biztonság és az elfogadó légkör mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek lépésről lépésre gyógyuljanak. Köszönet illeti mindazokat – dolgozókat, nevelőket, vezetőket –, akik nap mint nap segítik ebben a gyerekeket, és akik az ünnep alkalmával is megmutatták, milyen mélység és szépség rejlik a szeretetből fakadó gondoskodásban. Hálás köszönet illeti püspök atyát és főhelynök atyát, akik imával, tanítással és őszinte jelenléttel voltak részesei a Magdolna- és Szent Balázs-házak ünnepi élményének.

Szöveg: Erdei Sándor/Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény, fotó: Kulcsár Bernadett

Nyíregyházi Egyházmegye