Vértanúsága, a veszteség győzelemmé vált – Romzsa Tódorra emlékeztek Örökösföldön

A magyar és ószláv kétnyelvű Szent Liturgián Szabó Tamás pasztorális helynök szólt a fiatal, 35 éves szerzetesről, aki  tudván, hogy az Isten meghívta őt egy feladatra, egy küldetésre, engedte püspökké szentelését. Így  vállalta fel azt, hogy „ott, ahol el akarják törölni a görögkatolikusságot egyszer s mindenkorra a föld színéről, ott ahol papok százait börtönözték be és hurcolták el, ott ahol családokat szakítottak szét, jellé váljon” – mondta prédikációjában a helynök Romzsa püspökről.

Vértanúsága, a veszteség  győzelemmé vált, hiszen „identitását abban látta, hogy az Isten irgalma végigvezet az ő életén. Így mutat nekünk példát. Merjük elhinni, hogy az isteni tervben sokkal több és gazdagabb valóság van, mint amit el tudunk képzelni”. A szónok kitért arra is, hogy a sok vihart megélt kárpátaljai görögkatolikusság fennmaradását köszönheti püspökének, „aki egy ügy mellé mert állni, akinek élete és sokkal inkább halála azt a példát mutatja, hogy az Isten örök. Az Isten szeretete ott van mindegyikünkben. Akkor is ha, a történelem urai jönnek, mennek; a történelem forog: mindig voltak-vannak-lesznek ideológiák.”

Az ünnep központi gondolata, a ki vagyok én? kérdésre válaszolt: magyar vagyok, ruszin vagyok, görögkatolikus vagyok, az örök élet megajándékozottja vagyok.

A szent liturgiát követően Varga Márta a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat vezetője beszédében utalt arra, hogy a Monostori Viktória által készített ikonnál a ruszinok évente többször is összegyűlnek, „közösen, egy szívvel és lélekkel imádkoznak a magyar görögkatolikusokkal, megvalósítva a kárpátaljai püspök törekvését, aki az egységért imádkozva összefogta a ruszin, a magyar és más nemzetiségű hívőket”. Megköszönte a Nyíregyháza-örökösföldi Görögkatolikus Egyházközségnek, hogy méltó helyet biztosít az emlékezéshez.

A Szent Liturgián az oltár körüli szolgálatban Kocsis Dániel atya, Orosz István Mokiosz püspöki titkár, Levcsenkó Dávid és Mosztockij Sándor papnövendékek segédkeztek.

A templomkertben lévő ikonnál  magyarok és ruszinok közös imádsággal emlékeztek Tódor püspökre, s ezt követően közös agapé zárta az alkalmat.

Szöveg és fotó: Papp Angéla/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye