Bethlen utcai koszorú

A belvárosi sétáló utca elején, a Bethlen Gábor utca 5. szám alatt van egy emléktábla. Alatta nemzeti színű szalaggal átkötött friss koszorú függ, hirdetvén: nem felejtkezünk meg emlékezni a múltra. Akkor sem, ha nincs kerek jubileuma az eseménynek, melyet a tábla hirdet. Az megvolt tavaly. 2016. augusztus 18-án Szent II. János Pál pápa negyedszázada épp ezen a napon járt az épületben, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöki palotájában, miután Szent Liturgiát tartott Máriapócson.

Tavaly az épület falára helyezték és megszentelték a pápa magyarokat köszöntő szavaira emlékező táblát, beszédeket tartottak, filmet vetítettek az egykori eseményekről. Jelen volt mindhárom görögkatolikus hierarcha, állami és egyházi személyek, a város polgárai, akik szívesen idézték fel a huszonöt évvel korábbi történések részleteit.

Az idei huszonhat éves évforduló nem kapott ilyen figyelmet. Ha valaki azonban elsétál a márványtábla előtt, olvassa a Szentatya szavait – „Kegyelem nektek és békesség!” – mégis öröm töltheti be szívét. Mert valaha ezeken a köveken, ebben a házban járt az a szent, kinek kedves, szelíd arca mindenki előtt feldereng, aki a hit és a béke követe, aki az egyház tanításait összefoglalta, aki az emberi élet minden formáját teljes erejéből védelmezte, s aki ennek ellenére gyalázatos merényletek áldozata volt több ízben is.

Máriapócsi homíliájában Szent II. János Pál Szűz Máriáról, egyházról, családról, szeretetről elmélkedve így fogalmazott: „A hit zarándokútja egészen a keresztig vezette el Máriát Krisztus követésében. […] A családi élet zarándokútja sem nélkülözi a nehézségeket és a kockázatokat. […] a Mária anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban ’kis egyház’, amelyben felragyog és megelevenedik Krisztus egyházának misztériuma.”

„Mária lelkületével gondolkodjunk el mindennapjaink valóságáról, közösségeink helyzetéről ebben a különleges történelmi pillanatban. Mária, az isteni Fiát karjaiba ölelő Édesanya járjon közbe a nemzet megújulásáért, a társadalom és a családi élet megszilárdításáért, ami az emberiség egyik legértékesebb java.”

Nem ünneplünk látványosan, már tábla is függ a falon, nem kell újat készítenünk, de mindenki tegye mellé személyes friss koszorúját, mellyel háláját fejezi ki a szent percekért, melyeket a Jóistentől kapott. Álljunk meg, ahogy munkába sietünk, fordítsuk tekintetünket az okostelefon kékes-fehér kijelzőfényéről valami sokkal fényesebbre, a Jóisten életünk minden pillanatán átragyogó kegyelmére; kiszakadva a hétköznapok terhéből; térdepeljünk Máriával Jézus lábához, hogy meghalljuk szavát.     

Képek forrása: II. János Pál pápa máriapócsi zarándolkata (1991) és a 2016-os tábla megszenteléséről.

Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye