A máriapócsi kegykép első könnyezése

1696. november 4-én vasárnap, a Szent Liturgia alatt, Eöry Mihály helyi földműves arra lett figyelmes, hogy a templom Istenszülő-ikonjának mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény híre hamarosan elterjedt nemcsak a faluban, hanem a környéken is. A csoda kisebb megszakításokkal december 8-ig tartott. Ezen a napon személyesen jött el Johannes Andreas von Corbelli tábornok, az Északkelet-Magyarországon táborozó császári csapatok kassai főkapitánya, számos nagykállói katona és hivatalnok kíséretében, hogy a csoda valódiságáról meggyőződhessen. 1697. január 1-én, Tokajban kelt levele szerint Pócson a képet számos katolikus és nem katolikus jelenlétében leemeltette a helyéről, majd megvizsgáltatta, mivel csalásnak semmi nyomát nem találták, a csodát hitelesnek tartja.

Korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnye ekkor is bőségesen hullott.

A hivatalos kivizsgálást Fenessy György egri római katolikus püspök rendelte el. A tanúk kihallgatását Csethe József egri kanonok és szabolcsi főesperes, valamint Damján András tokaji plébános 1696. december 26-án és a következő napokban vezették le a helyszínen. A harminchat tanú közül tizennégyen helybéliek voltak, köztük protestáns nemesek is, a többiek főképp a Nagykállóban állomásozó német katonaság közül kerültek ki. A könnyezés tényét mindannyian állították, többen azt is tudni vélték, hogy azt a kendőt, amelyre a könnyeket felfogták, egy katona vitte el magával. A jegyzőkönyv hitelességét 1698. január 2-án Pettes András egri prépost és választott ansariai püspök igazolta Kassán. (Ezeket a dokumentumokat jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik.)

A nyolcadik tanú, a 45 éves Csigri László bíró vallomásából kiderül, hogy a könnyező ikont 21 évvel ezelőtt (tehát 1675-ben) fogadalomból, vagy egyszerű elhatározásból – nem árulja el pontosan – ő festtette Papp Dániel helybéli parókus öccsével, Istvánnal 6 magyar forintért. Szülei nyomására a képet nem fizette ki, ezek után két hétre nagy betegségbe esett, amikor az iskolamester emlékeztette fogadalmára, amelyet később teljesített, majd meg is gyógyult.

A fogadalmi kép a templomba került. Állítólag Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta az egyházközségnek. Az ikont 50x70 cm méretű juharfa táblára, temperával festették. A félalakosan ábrázolt Istenszülő jobbjával a balján ülő Kisdedre mutat, aki jobbjával áld, baljában vörös, rózsára vagy liliomra emlékeztető háromágú virágot tart. A Mária vagy Jézus kezében feltűnő virág a középkortól kezdve ismert a keleti és a nyugati művészetben egyaránt. A bizánci ikonográfiában valószínűleg az Akathisztosz himnusz szép költői képei ihlették, amelyekben Máriát „Hervadhatatlan virágnak” nevezik. Mária köntöse a hagyományoknak megfelelően bíbor színű, amelyet homlokán és vállán az örök szüzességére utaló csillagok díszítenek, alsó ruhája zöld. Ikonokon ritka, de itt Mária két gyöngysort visel, akárcsak a gyermek Jézus, aki okker öltözete fölött egy láncra függesztett görög keresztet hord a nyakában. A festett ékszerek talán a nyugati művészet hatásaként értelmezhetők, de arra is utalhatnak, hogy a festő ismert olyan ikonokat, amelyeket a hívek valós ékszerekkel díszítettek. A Jézus nyakában látható kereszt szimbolikus jelentése sem zárható ki: az Isteni Gyermek elkövetkező szenvedéseire utalhat. Az Istenszülő és a gyermek Jézus dicsfénye, és a kép kerete domborított díszítést kapott. Mária jobb válla fölött a görög „Isten anyja”, a gyermek válla fölött görög nevének „Jézus Krisztus” rövidített változatai olvashatók. A kép felső sarkaiban angyalfejek szerepelnek, az aljára pedig a következő orosz nyelvű szöveg került: „Ezt a képet Isten szolgája állította bűnei bocsánatára.”

Ez a kép az egyik legősibb Mária-ikontípus, az úgynevezett Útmutató Istenszülő ikonok közé tartozik. A szent hagyomány szerint a típus első változatát Szent Lukács evangélista festette.

Forrás: Terdik Szilveszter/Máriapócs című kiadvány 2015., fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye