Bocsásson meg nekünk az Isten és áldjon meg minket – kiengesztelődési vecsernye

A szent negyven nap, a nagyböjt akkor tud igazán tisztán elkezdődni, tartja az egyház, ha a böjtöt megelőzően kiengesztelődünk. Bocsánatot kérünk másoktól, és magunk is megbocsátunk nekik.

Az egyházi liturgikus rendben ezért benne foglaltatik az úgynevezett kiengesztelődési vecsernye, mely alkalmat ad a főpásztornak arra, hogy papjaitól, a papnéktól és a hívektől bocsánatot kérjen, s ezzel mintegy példát adjon a közösségeket vezető paptestvéreinek, vagy akár a laikusoknak.

A család, a munkahely, a baráti társaságok, kisebb-nagyobb közösségek mind-mind olyan terei szociális éltünknek, melyek a konfliktusok, meg nem értések, bántások, helytelen viselkedések, megítélések, megszólások, harag, bosszú színterévé válhatnak olykor. Ezeket tisztázva, ezekért bocsánatot kérve tiszta lélekkel indulhat el a keresztény ember a böjtötlés útján a „lelki kincsek gyűjtése” és a megváltás felé.

A szertartást Szocska A. Ábel megyéspüspök Máriapócson, a kegytemplomban végezte, ahol jelen volt az egyházmegye papsága, a családjuk és hívek.

Ábel püspök az alázatot, őszinte megbánást kifejező leborulás, a bocsánatkérés gesztusa előtt megszólította a jelenlévőket és közvetlen, személyes hangú beszédet intézett feléjük, melyben bevallotta, milyen nehéz éven van túl. Éppen ezeknek a nehézségeknek és olykor helytelen szavainak, viselkedésének Isten és embertársai lábaihoz helyezése miatt várta ezt az alkalmat – fogalmazott a hierarcha.

Csehov egyik novellájának történetét idézte fel, melyben a bepótolhatatlan, elveszett, elmulasztott pillanatokra hívja fel a figyelmet az elbeszélő. Ezzel állította párhuzamba a saját mulasztásait, hiszen a problémák, nehézségek olykor elvették az időt, elterelték a figyelmet arról a feladatról, melyet az Úr rá bízott: „hogy jó példával járjak papjaim előtt, hogy vigasztaljam, bátorítsam őket, hogy ott legyek mellettük”. Isten előtt bocsánatot kérni, mások elé állva esdekelni bocsánatért, és megbocsátani – ezek mellett az sem egyszerű, hogy magunknak megbocsássunk – emelte ki a püspök.

Majd méltatlan szavaira, tetteire, viselkedésére gondolva, utalva kért bocsánatot testvéreitől, vette le díszes püspöki öltözékét, s borult térdre Isten és emberek előtt.

Végül minden paptestvére elébe járult, hogy viszonozza a bocsánatkérést, de nemcsak püspöküktől, egymástól is bocsánatot kértek a szavakkal, melyeket az egyház ősidők óta megtart és ajkunkra ad:

„Bocsáss meg nekem, testvérem, és imádkozz érettem!”

„Bocsásson meg nekünk az Isten, és áldjon meg minket!”

Szöveg: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Kondás Kristóf/Görögkatolikus Médiaközpont

Nyíregyházi Egyházmegye