Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Mt, 14,14-22

Az első lépés

Krisztusban szeretett testvéreim!

Pünkösd utáni 8. vasárnapon Jézus egyik közismert csodája következik: a csodálatos kenyér szaporítás története, amely amellett, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy természetes módon oda kell figyelnünk lelki szükségleteink mellett testi igényeinkre is, egy másik nagyon fontos dolgot is figyelmünkbe ajánl: az első lépés fontosságát. De mi is ez az első lépés?

Jézus Urunk, amikor üdvösségünkért, megváltásunkért teljesen emberré lett, akkor felvette emberi mivoltunkat – válogatás nélkül. Nem csupán a kellemes és örömteli emberi tulajdonságainkat vette magára és így tette azokat istenivé, hanem fájdalmas nehézkedéseinket is.  Nemcsak az áldott, megszentelt emberi pillanatainkat tapasztalta meg, de az elhagyatottságot, a magányt, az értetlenséget, a könnyeket is. Tudott felhőtlenül örülni, de véres könnyeket is ejteni. Tudott tanítványaival ünnepelni, testben és lélekben lakomázni, de megélte a lelki és testi éhséget is. Magára vette örömeinket, csúcsainkat, de bánatunkat és mélységeinket is. Mindent, ami emberré tesz bennünket. Mert egész emberségünket akarta megszentelni és megáldani – ahogy a mai evangéliumban is megáldotta azt a kevés kis élelmet és megelégített vele több ezer embert. Ám a csoda legfőbb mondanivalója mégsem az, hogy Jézusnak hatalma van a kevésből sokat teremteni, hanem az, hogy

a csodához mindig az embernek kell megtenni az első lépést. Hiszen mi is történt a mai evangéliumban?

Az emberek örömmel és álmélkodva hallgatták Jézus szavait. Azokat a szavakat, amihez hasonlót még sohasem hallottak. Az idő pedig repült és az emberi nehézkedés előtérbe került: megéheztek. Tapasztalatból tudjuk, hogy az éhség nagy úr, korgó gyomorral nehéz figyelni. És mit mond Jézus a tanítványainak, akik az éhező tömeg emberi szükségleteire hívják fel Jézus figyelmét? Adjatok nekik TI enni! Tegyétek meg ti az első lépést! Szinte halljuk a mondást: Segíts magadon és akkor a Jóisten is megsegít! Tedd meg Te az első lépést, és Isten ott lesz melletted végig az úton. Ha számba vesszük Jézus csodálatos gyógyításait, mindig az üdvösség, a gyógyulás felé tett első lépést áldja meg Isten. Nem erőszakoskodik, nem lök bennünket a kegyelem útjára, nem kényszeríti ránk az üdvösséget. Kéri és várja az első, akármilyen bizonytalan lépést is és azt áldja meg. Zakeus házába sem költözött volna üdvösség, ha első lépésként ő nem mászott volna fel a fára, hogy lássa az Üdvözítőt. A százados szolgája sem gyógyult volna meg, ha nincs a százados, aki odalépett Jézushoz. A vak ember sem nyerte volna vissza látását, ha mindenen és mindenkin keresztülverekedve magát, nem tette volna meg az első lépést a látás és az üdvösség felé.

Kedves testvéreim: az első lépés joga és kötelessége mindig a miénk! Várhatjuk az üdvösséget: ha nem indulunk el felé, soha nem érjük el. Imádkozhatunk a békéért, ha nem lépünk rá magunk is a béke útjára, sohasem tapasztaljuk meg! Esedezhetünk a szeretetért, ha mi nem szeretünk, nem teszünk érte semmit, soha nem lesz részünk benne. Tudom, mindig az első lépést a legnehezebb megtenni. Nehéz elindulni, mert a világ, a mindennapi terheink, emberségünk nehézkedése, az ismeretlentől való félelem gyakran visszahúz. De mitől félünk? Az út nem ismeretlen! Mert előttünk jár, aki ismeri az utat. Aki maga a világosság. Aki már mindent átélt, megtapasztalt és megváltott. Aki csendesen és bátorítóan hív, vonz és bíztat: indulj el és én Veled leszek, most és mindörökké. Ámen

Szöveg: Egri Tibor, fotó: lelmkmedicina.hu

Nyíregyházi Egyházmegye