Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Jn 5,1-15

A mai vasárnapon az evangéliumi szakaszt János evangéliumának ötödik fejezetéből olvassuk. A történet Jeruzsálemben, a Bethesda-fürdőnél játszódik, ahol sok beteg, vak, sánta és béna várt a víz felkavarodására, remélve a gyógyulást. Köztük volt egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta őt, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?” A beteg válasza szomorú valóságot tükrözött: „Uram, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe... mire odaérek, már más lép be előttem.” Jézus azonban így szólt hozzá: „Kelj föl, fogd ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult.

A harmincnyolc éve beteg ember története megmutatja, milyen állapotban van az ember a maga erejéből. Az illető elmondja Jézusnak, hányszor próbált már eljutni a gyógyulás lehetőségéhez, de egyedül nem volt rá képes. Ez azt üzeni számunkra:

nincs önmegváltás. Az ember nem tud a maga erejéből eljutni az élet teljességére.

A történet szimbolikája is mély: az öt oszlopcsarnok a Törvény öt könyvére utal, a harmincnyolc év pedig a pusztai vándorlásra, amikor a nép nem hitte el, hogy Isten képes nekik adni az Ígéret földjét. Az üzenet egyértelmű: az ószövetségi törvény sem tudja megadni az életet, egyedül Jézus képes az életre elvezetni az embert.

Ez az ember harmincnyolc éven át élt olyan légkörben, ahol mindenki vetélytársa volt a másiknak, nem pedig betegtársa. Valójában az erő vagy a pénz dominált: aki elég erős volt, odaért a vízhez, vagy aki elég gazdag, az megfizetett egy segítőt. Ebben a magányban mondja ki: „Nincs emberem”. A mai életvitelünk is sokszor hasonlóan az elmagányosodás felé vezeti az embert.

Amikor Jézus rákérdez, akar-e gyógyulni, azt vizsgálja, megvan-e benne még a vágy a felelősségvállalásra és az újrakezdésre. A beteg válasza ugyanakkor azt is mutatja, hogy ő csak egyetlen módon tudja elképzelni a gyógyulását: ha valaki besegíti a vízbe. Jézustól is valószínűleg ezt várta.

Jézus azonban tud más utat. Amikor aggódunk, gyakran mi is csak egyféle megoldást látunk, és ahhoz kérjük Isten segítségét. Milyen jó tudni, hogy Isten nemcsak annyit lát, mint mi: Ő látja a teljességet, és képes egy egészen más úton elvezetni bennünket az élet kibontakozásához.

Bár a meggyógyult ember kezdetben nem is tudta, ki segített rajta, Jézus később a templomban ismét megszólította őt.

Fontos nekünk is figyelnünk arra: vajon mindig tudjuk-e, mi mindent köszönhetünk Istennek? Sokszor csak későn ismerjük fel, mennyi mindenben segít bennünket a gondviselés.

A hivatások világnapján ez a történet arra emlékeztet, hogy nem egyedül vagyunk keresztények. Van Megváltónk és van egyházi közösségünk. Örömmel tapasztalhatjuk meg újra és újra, hogy a Jóisten sokféle úton tud bennünket az élet teljességére vezetni.

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint az alábbi podcast szolgáltatónál:

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Szöveg: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye