spiritual balm at all times

Mt 8,5-13

Krisztusban kedves testvérek! Mielőtt a kafarnaumi százados tapintatáról és hitéről beszélnénk, érdemes a figyelmünket Jézus készségére fordítani. Hiszen alighogy a százados elmondja, amit szeretne, Jézus azonnal azt mondja: „Megyek és meggyógyítom.” Milyen készséges! Két vasárnappal ezelőtt is azt olvastuk: Jézus meggyógyított minden bajt és minden betegséget a nép között.

Mit akar ez üzenni számunkra? Nyilvánvaló, hogy

Jézus nem találkozott minden beteggel, nem keresett meg minden beteg embert, aki akkor élt, de akivel találkozott, mindenkit meggyógyított. Azt az üzenetet akarja elmondani számunkra, hogy Isten mindenkivel törődik.

Érdemes megfigyelni, milyen készséges Jézus minden egyes esetben – és ennél az esetnél is. Amikor a százados még szinte végig sem tudja mondani a kérését, Jézus már megmutatja ezt a szeretetet, ezt a törődést és azt a készséget, hogy megy és meggyógyítja. Ez is olyan fontos dolog, amire érdemes egy kicsit odafigyelnünk.

Ez a százados, aki tapasztalja Jézus készségét, viszonozza azt azzal, hogy mennyire tapintatos tud lenni. Milyen érdekes ez a tapintat, hiszen itt egy századosról van szó, aki az elnyomó hadseregnek a tisztje, vagyis akár parancsot is adhatna, hogy Jézus gyógyítsa meg a szolgáját. Nemcsak hogy nem parancsol, hanem olyan módon kér, amiben benne van az, hogy ismeri Jézus helyzetét. Azért tapintatos, mert tudja, hogy egy zsidónak tilos tisztátalanná tévő módon belépni egy pogány házba, és ő valójában Jézustól nem akar olyasmit kérni, ami kellemetlen lehet a számára.

Mit jelent ez? Azt, hogy ez az ember annak ellenére, hogy rangos százados, nincs telve önmagával. Sőt, nincs telve a saját problémájával sem, nem az foglalja le minden gondolatát, hanem a kérése ellenére képes odafigyelni a másikra – arra, akitől kér. Ezért tud tapintatos lenni, mert így ismeri föl Jézus helyzetét, és így fejezi ki azt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd.”

Aztán kifejti a hitét, hogy miért gondolja ezt. És ezt a hitet megdicséri Jézus. Ez az ember egy csodálatos, egyszerű, tiszta hitre jut, pedig a pogány, sokistenhitű világból jön, vagyis az előélete nem ebbe az irányba mutat. De a zsidóságban, az ottani közösségben élve valószínűleg hallott Istenről, és ahogyan Lukács leírja, ő építtette a zsinagógát a kafarnaumiaknak. Elfogadja azt, amit ott lát és hall, és így jut el arra, hogy bízik Isten szeretetében.

Ugyanakkor a gyógyító isteni hatalmat a katonai hatalomhoz hasonlítja: ő is hatalom alatt álló ember, de akinek ő parancsol, az szót is fogad. A katonai hatalomhoz hasonlítja az isteni hatalmat, pedig a katonai hatalom sem akkor, sem ma nem egyértelműen jóra irányuló dolog, sőt talán inkább kérdéses ennek az iránya. De a hatalom működése valóban ilyen. És mégis, mit látunk? Azt látjuk, hogy ez a kafarnaumi százados képes meglátni a jóra irányuló hatalmat, meglátni Jézusban Isten hatalmát és meglátni benne Isten jóságát. Hiszen Isten hatalma a jóra, és mindig csak a jóra irányul. Ezért hinni azt jelenti, hogy minden élethelyzetet Istenbe vetett bizalommal akarunk megoldani.

Úgy is fogalmazhatjuk, mennyire fontos, hogy a világban meglássuk Isten nyomait, jeleit. „Miért van inkább valami, miért nincs inkább semmi?” – teszi fel a kérdést a filozófia. Mi pedig arra gondolunk, milyen jó lenne minden alkalommal meglátni az emberarcú események mögött Isten szeretetét és jóságát.

Ezt a kafarnaumi századost szimpatikussá teszi az is, hogy valójában nem magáért kér, hanem a szolgájáért megy Jézushoz. Ez azt jelenti, hogy a hitéből következően a szolgáját nem egy tárgynak látja – mint ahogyan az a Római Birodalomban megszokottá vált –, hanem embertársnak tekinti, aggódik érte és a gyógyulását szeretné. Ha Istent Miatyánknak nevezzük, ahogyan Jézus ezt nekünk tanítja, akkor az azt jelenti, hogy bár a feladatainkban különbözhetünk, emberség tekintetében mégis egyek vagyunk. Ez a hitnek olyan következménye, amelyet szintén jó megélni.

Ez a százados szimpatikussá válik számunkra az egyszerű, tiszta hite miatt; amiatt, hogy nincs telve önmagával és képes tapintatos lenni; és hogy nem magáért, hanem az embertársáért aggódik. Így lesz példaképpé számunkra is, és mi is így szeretnénk követni az ő példáját, hitét, odaadását és tapintatát.

Ámen.

Szerző: Beregi István

Nyíregyházi Egyházmegye