2025. július 16.

4. hang

1Kor 2,9-3,8

Atyámfiai! Amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik őt szeretik«.
Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, mely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az előtte, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.
Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, hogy őt oktathatná?
Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Én pedig testvérek, nem beszélhettem nektek, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Mert mikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek és nem viselkedtek-e emberi módon?
Amikor ugyanis azt mondja az egyik: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig: »Én Apollóé«, vajon nem vagytok-e emberiek? Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözött, de Isten adta a növekedést. Tehát sem az nem számit, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.

Mt 13,31-36a

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda, és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között.” Ismét más példabeszédet mondott: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, mígnem az egész megkelt tőle.” Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a tömegnek, és példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik. Azért, hogy beteljesedjék a próféta szava, mely így szólt: „Példabeszédekre nyitom ajkam, kimondom, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.” Akkor Jézus elbocsátotta a tömeget, és hazament.

Szent Athenogenész és vértanútársai

Athenogén Pidachtoé város püspöke volt. 10 társával együtt egy kis kolostorban élt. Amikor a város lakói nem akartak áldozni a bálványoknak, a pogány katonák sok keresztényt megöltek. Először elfogták utána börtönbe vetették Athanogén 10 társát. Utána Athenogén is a kezükre került. Szebaszté városában kihallgatás után a börtönbe került társaihoz. Újra a helytartó elé kerültek, és mivel nem akartak a pogány isteneknek áldozni, azért először a, 10 embert fejezték le. Athenogén azt kérte, hogy őt kolostorában fejezzék le. Ez így is történt 311-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!