Mindenkor Isten tetszését keressük – az Istenszülő születését ünnepelték Máriapócson

Mária születése annak a hajnalnak a ragyogása, amely elvezet Krisztus világosságához. Ezen az ünnepen Máriapócson a három görögkatolikus hierarcha és a három egyházmegyéből érkező paptestvérek együtt imádkoznak, végeznek szolgálatot.

Az ünnep idén is kétnapos volt: szombat délután kisvecsernyével és római katolikus szentmisével kezdődött. Az esti Szent Liturgián Baranyi-Bozi Károly atya prédikált, majd processzióval vonultak a temetőbe. Később Akathisztosz imádság vette kezdetét. Az éjszakai virrasztáson és a lítián (olaj-, bor- és kenyérszentelésen) már mindhárom görögkatolikus főpásztor együtt szolgált: Kocsis Fülöp érsek-metropolita, dr. Orosz Atanáz miskolci és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök.

Vasárnap az utrenye és a római katolikus szentmise után Dudás György atya katekézisét hallgathatták a téren összegyűlt hívek.

Közben szüntelenül érkeztek a zarándokok: több mint ötven település/közösség tagjai vették a fáradságot, hogy elzarándokoljanak Máriapócsra. Megérkezéskor a Szűzanyát gyertyával, virággal, imádsággal, kérésekkel és hálával a szívükben köszöntötték és vonultak értetkőzni.

A lelki élet egyik pillérét erősítve bűnbánatot tarthattak: a templomudvaron és a templom körüli téren végezhették el szentgyónásukat. Az eucharisztikus közösség örömét a három főpásztor és az oltár körül celebráló mintegy húsz paptestvér segítségével élhették át a jelenlévők.

A kántorizálást Kalász Nándor papnövendék vezette, közreműködtek a szeminárium papnövendékei, rektora, dr. Dobos András atya, valamint meghívott fiatal önkéntesek.

Az ünnepi prédikációt Szocska A. Ábel püspök mondta, aki a keresztény apaságot állította középpontba. „Az apa szerepe sorsfordító a család életében” – hangsúlyozta. Példaként szentírási apaképeket állított a hallgatóság elé, olyanokat is, akiktől tanulhatunk, és olyanokat is, akik viselkedését kerülnünk kell a saját életünkben.

Ábrahám hitét említette: „Istenre bízta, ami számára a legértékesebb volt. Ez az igazi apa tanúságtétele.” Izsákot az áldás atyjának nevezte:

„Az apa áldása erősíti a gyermeket. Ritkán látjuk ma, hogy az édesapa keresztet rajzol gyermeke homlokára. Pedig mennyire fontos kimondani: számítok rád, fontos vagy nekem, áldásom adom rád.”

A püspök kitért a nehéz élethelyzetekre is: „Jákob példája arra figyelmeztet, hogy az apákat is érheti veszteség. Az ő feladatuk mégis az, hogy ne hagyják széthullani a családot. Dávid pedig arra tanít, hogy akkor is apa marad az ember, ha a gyermeke szembefordul vele: Fiam, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted!”

Nem hallgatta el a rossz példákat sem: „Éli fiai elvetemedtek, Noé részegsége lerombolta tekintélyét. Az apának vigyáznia kell önmagára, mert a gyöngesége az egész családot sebzi.”

A prédikáció csúcspontján Szent József alakját állította a hívek elé: »igaz ember volt« – ennyit mond róla az Evangélium. Nem ügyeskedett, nem csalt, hanem Isten tetszését kereste. Nem bocsátotta el feleségét, nevelt gyermekét a sajátjaként szerette. Szavahihetősége tette hitelessé őt.

„Ma a családoknak ilyen apákra van szükségük: akik csendben, hűségesen végzik feladatukat. Legyen olyan az életetek, hogy gyermekeitek egyszer kimondhassák: az én apám igaz ember volt” – erősítette a jelenlévőket.

„Az igazi apaság nem tökéletesség, hanem állhatatos törekvés arra, hogy jobb apává váljunk, és életünkkel Isten tetszését keressük.”

A Kisboldogasszony-napi búcsú így nemcsak a Szűzanya tiszteletéről, az Istenszülő Istenhez hű tanúságtételéről és annak példájáról szólt, hanem a keresztény családok (kiemelten az édesapák) és közösségek hitben való megerősödéséről is.

A szertartás után a búcsúi körmenet megkerülte a teljes templomkertet. A Szűzanya körmeneti ikonját a Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközségből (Bodogán László atya vezetésével) érkező, népviseletbe öltözött leányok vitték vállukon. A tábori oltárhoz visszaérkezve dr. Mosolygó Péter atya kegyhelyigazgató köszöntötte a jelenlévőket, végül a három főpásztor megáldotta és meghintette a híveket és kegytárgyaikat szenteltvízzel.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye