2025. szeptember 10.

4. hang

2Kor 13,3-13

Atyámfiai! Annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős köztetek. Mert bár erőtlenségből megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is erőtlenek vagyunk őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.
Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. Remélem azonban, felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem ti hadd tegyétek a jót, mi pedig hadd látszódjunk ki nem próbáltnak. Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Sőt örülünk, amikor mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért. Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.
Egyébként testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.

Mk 4,35-41

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Keljünk át a túlsó partra!” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak vele. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Fölkeltették, és ezt mondták neki: „Mester, nem törődsz-e vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és azt mondta a tengernek: „Csöndesedj! Némulj el!” A szél elült, és nagy csönd lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Hogy lehet, hogy nincsen hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Szent Minodóra, Mitodóra és Nimfodóra vértanúnők

A három szent vértanúnő Bithyniában született. Édestestvérek voltak és mindhárman meg akarták őrizni a tisztaságukat. Ezért úgy határoztak, hogy egy magányos helyre, egy magas hegy tetejére költöznek. Itt böjtöltek és imádkoztak, hírük elkezdett terjedni, és emberek keresték fel őket kéréseikkel. A szent szüzek imáira Isten sok csodás gyógyulást vitt végbe.

Abban az időben Maximianus császár uralkodott, Bithyniát Fronton vezér kormányozta. Mindketten keresztényüldözők voltak. Fronton hallott a három szentéletű leányról, elfogatta őket, és előbb hízelgéssel rá akarta venni keresztény hitük megtagadására, később kínzásokhoz folyamodott, melybe mindhárman belehaltak. A vezér máglyán akarta elégetni a szent testeket, ám az égből hirtelen tűz szállt le, és megégette a vezért és a szüzeket kínzó szolgákat. A máglyára pedig eső hullott, és kioltotta a tüzet. Az épségben maradt holttesteket a keresztények temették el közös sírban. Ezek 310 körül történtek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!