Rókahegyi görög este a szerzetesi közösségekről

„Ha első kedd, akkor RGE!” – kezdte mai rókahegyi előadását a házigazda, dr. Ivancsó István atya. Az idei előadás-sorozat témája: a közösségek. Június első keddjén a szerzetesi közösségekről volt szó.

Az előadást István atya egy érdekes levélre alapozta, mely igazi kuriózum. Ugyanis ezt a levelet 1917-ben Iváncsó Anna írta Miklósy István püspök atyának a Szent Bazil Rendi Nővérek magyarországi letelepítésének tárgyában. Iváncsó Anna apáca akart lenni és kérvényében a következőt kéri a püspök atyától:

„Kegyeskedjék a szent Rendet megalapítani olyképpen, hogy az a gör. kath. nő-ügyet magasabb nívóra emelje… én elsőnek jelentkezem és magammal viszem tízezer (10 000) korona hozományomat is, mely a Rend első alapköve lenne.”

Miklósy püspök atya válasza sajnos nemleges volt:

„A jelen viszonyok egyáltalán nem alkalmatosak a felvetett eszme tárgyalására” – írta.

Így aztán Anna élete más irányt vett. Férjhez ment Terebessy József iskolaigazgatóhoz, de férjével „testvérként éltek együtt”.

Az ő kérése nem teljesült, de 1935-ben Dudás Miklós püspök atya mégis letelepítette a Szent Bazil Rend apácáit négy nővérrel. A rend szépen gyarapodott, 1941-től az újonnan felépült monostorukban laktak és 1950-ben már 24 fogadalmas nővér és 4 novícia volt Máriapócson. Ismert tény, hogy ekkor a kommunista rendszer feloszlatta a szerzetesrendeket, és a nővérek is fizikailag szétszóródva, lelkileg közösségben maradva éltek tovább, ki-ki valamilyen „civil” foglalkozással keresve meg a mindennapi betevő falatot. Hála Istennek többüknek sikerült sekrestyésként, kántorként „templomközelben”, egyházi szolgálatban maradnia. 1991-ben kezdhették újra életüket 12-en a máriapócsi „visszavásárolt” rendházban és folytathatták korábbi áldásos tevékenységeiket: lelkigyakorlatok szervezését lányoknak, ifjúsági rendezvények lebonyolítását, idős nők gondozását szeretetotthonaikban, Máriapócson és Sátoraljaújhelyen. Az oktatásban is részt vettek Hajdúdorogon.

A nővérek megöregedtek és sajnos nincs utánpótlás. Ennek oka többféle: egyrészt a generációs szakadék, másrészt az, hogy a szétszórattatást nehezen tudták kiheverni, illetve a görögkatolikusok száma is jóval kevesebb, mint a római katolikusoké, így kevesebb a jelentkező. Bár 1999 óta volt 13 jelölt, de sajnos egy sem maradt a Szent Bazil Rendben. Jelenleg Máriapócson ketten élnek, közülük Ágota nővér 2020-ban nagy kitüntetésben részesült: megkapta a „Hit pajzsát”.

István atya előadásából megismerhettünk egy nemes lelkű leányt, aki apáca szeretett volna lenni, de ez 1917-ben nem sikerült, viszont 1935-ben mégis letelepedhettek Máriapócson a nővérek Dudás Miklós püspök atya segítségével. Rajtuk keresztül mutatta be az előadó a Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek máriapócsi életútját, szolgálataikat.

A végén megtudtuk, hogy Iváncsó Anna és férje közös sírban nyugszanak a nyírbátori temetőben, melyet az előadó rendszeresen látogat. Anna és testvére, Irén színes üvegablakot adományozott a nyírbátori görögkatolikus templomnak. Az előadás utáni szokásos imánkat a nővérekért ajánlottuk fel.

Köszönjük István atya nagyszerű és a levélnek köszönhetően egészen különleges előadását.

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika

Nyíregyházi Egyházmegye