2. hang
Atyámfiai! Örvendezzetek az Úrban. Nekem nem terhes, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket viszont megerősít. Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a körülmetéltekre! Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. Noha nekem lehetne bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy véli, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan.
De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek ítéltem Krisztusért. Sőt mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem,
Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Abban az időben Jézus hazájába ment, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ácsnak a fia? Vajon nem Máriának hívják az anyját, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is művelt ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Abban az időben Jézus híre elterjedt egész Júdeában és mindenütt a környéken. Hírül vitték ezt Jánosnak az ő tanítványai. János ekkor magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a férfiak odaértek hozzá, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzük meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«” Épp abban az órában sokakat gyógyított meg betegségeiktől, bajaiktól, és szabadított meg gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta látását. Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, és vigyétek hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!” Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett Jánosról a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat-e? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhákba öltözött embert-e? Íme, akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igen, mondom nektek, prófétánál is sokkal többet. Ő az, akiről írva van: »Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.« Mert mondom nektek, az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész nép, amely hallgatta, sőt még a vámosok is, igaznak vallották az Istent, és megkeresztelkedtek János keresztségével. A farizeusok és a törvénytudók ellenben elutasították az Isten szándékát, és nem keresztelkedtek meg nála.
Szent Jakab fölszentelt apostol és vértanú
A Szentírás szerint Kleofás és Mária fia. Egyike volt a Jézus által kiválasztott 70 apostolnak. Egy Keleten keletkezett hagyomány szerint Szent József első házasságából származott. Más vélekedés szerint Szent József testvérének volt az unokája, anyja pedig Szent Anna második Mária nevű leánya, Eszerint az Úr unokatestvére volt, csak a keleties szóhasználat nevezi az Úr testvérének. Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, és 33-ban ő lett a szent város első püspöke. A Jeruzsálembe összeült apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be, igazságszeretete miatt az „igaz” jelzővel illették. A zsidó főpap felbujtására a templom ormáról a mélységbe taszították; mivel még akkor is ellenségeiért imádkozott, egy közülük szétzúzta fejét. Így lett vértanú 62-ben. Nevéhez fűződik a legrégebbi liturgiák egyike, az ún. „Jakab liturgia”, mely nagyon ősi imádságokat is tartalmaz.
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / LITURGICAL CALENDAR
BACK TO TOP