sdiritual balm at all times

Mt 17,14-23a

Krisztusban kedves testvérek!

Amikor Jézus a három kiválasztott tanítvánnyal az Úrszínváltozás hegyéről, a lelki emelkedettségből, a különleges élményből visszatér a problémás valósághoz, akkor így fakad ki: «hitetlen és romlott nemzedék». A tanítványok később meg is kérdezik, hogy miért nem sikerült nekik kiűzni az ördögöt, és azt mondja, hogy «a kishitűségetek miatt». Miért is mondta ezt Jézus? Hiszen az édesapa hitt, amikor odafordult Jézushoz! Talán úgy gondolta, hogy ha van még egy lehetőség, legalább meg kell próbálni, hogy ne mondhassa magának azt, hogy nem tett meg a gyermekéért mindent. Mire vágytak az apostolok? Nem tudjuk, hogy biztosan az volt-e a szándékuk, hogy segítsenek a beteg gyereken, vagy pedig csak meg akarták mutatni, hogy Jézus jelenléte nélkül is meg tudják tenni a gyógyítást. Valóban a hit terében volt ez a szándék? Hiszen amikor Jézus visszatér a három kiválasztott tanítvánnyal, akkor a lent maradt tanítványok írástudókkal vitatkoznak. Valószínűleg az írástudók örömmel figyelték azt, hogy vajon a lent maradt tanítványok Jézus nélkül felsülnek? Mire vágytak azok a tanítványok, akik Jézussal voltak? Hiszen Péter elmondta ott fenn, hogy „Uram, jó nekünk itt lenni.” Milyen szívesen maradtak volna meg annak az élménynek az örömében, emelkedettségében, de Jézus azt akarja, hogy a valósággal is szembesüljenek. És ezért mondja el ezt.

Vajon akkor mi is a hit? Hiánypótlás arra az esetre, ha valamit nem tudunk megoldani? Vannak emberek, akik csak így és csak ekkor fordulnak Istenhez. „Amíg nem találkozol Istennel, úgy keresed, mint a mindenható hatalmat, de ha találkoztál vele, felismered, hogy ő az alázatos szeretet teljessége” – olvastam valahol. A hit elsősorban nem hiánypótlás, nem csodavárás, hanem Istenhez kapcsolódó élet. Hit abban az Istenben, aki mindig velünk van, mindig segít, bár nem mindig úgy, ahogyan azt mi várjuk. Szent Mártoni atya elmesélte egy alkalommal, hogy Lourdes-ba ment, és ott nagyon szeretett volna látni egy úgynevezett hétköznapi csodát. Amikor ezen elmélkedett és imádkozott, a domboldalon arra jött egy beteg gyermek, és arra gondolt, hogy ha ő meggyógyulna, az milyen csodálatos dolog lenne, milyen nagyszerű csoda lenne. És aztán egy-két perc múlva távolról hallotta az édesanyja hangját, aki a gyerek után kiabált, hogy «kicsim, kicsim, gyere vissza». És akkor azt mondja: vajon mi a nagyobb csoda, ha meggyógyul egy ilyen gyermek, vagy ha ilyen szerető szívű édesanyja van? Úgy gondoljuk, hogy a hit Istenhez kapcsolódó élet. Párbeszéd Istennel, aki az életünket adta a szüleinken keresztül, aki hív a vele való életre, aki azt akarja, hogy lássuk a valóságot és ne csak azt, amit a szemünk lát, hanem az ő szeretetének a valóságát is, és így valóban teljességben láthatjuk azt a világot, ami körülvesz bennünket. Ezt egy életen keresztül tanuljuk, hogy a megfelelő szituációban megfelelő választ tudjunk adni az ő szeretetére, az ő szólítására. Hiszen valamikor nekünk kell cselekedni, arra bíztat bennünket, hogy bátran tegyük meg mindazt, amit meg tudunk tenni is.

Vannak helyzetek, amikor arra int bennünket, hogy várjuk meg az ő cselekvését, kérjük az ő iránymutatását, nemcsak akkor, ha probléma van, hanem minden szituációban, minden élethelyzetben. Mi keresztények megtapasztaljuk azt, hogy Isten nemcsak hiánypótló, hanem az élet teljességét adja meg. Ő az alázatos szeretet teljessége, de ő az, aki elvezet minket az élet teljességére is. A benne való hit egy olyan látásmódot ad, ami az élet teljességének a látását eredményezhet. Bár nagyon sokféle szép meghatározás van arra, hogy mit jelent a hit: az maga tanúságtétel Isten mellett, aki nem a múlthoz tartozik, hanem aki itt van a jelenben és akinek a csodálatos tettei ma is megnyilvánulnak.

Hisszük, hogy ma is az ő kezében van a világ és talán érdemes egy picit elgondolkodni azon, hogy mi emberek mekkora részét is ismerjük ennek a világegyetemnek. Hiszen a Holdra eljutottunk. Eszközt már küldtünk a Marsra. De a több millió fényév távolságban lévő égitestekről igen kevés tudásunk van. Mi még szabad szemmel nem láthattuk a világnak egy óriási hányadát. A Naprendszer, és benne a mi kiválasztott, különleges kis bolygónk az, amit valójában ismerünk. Mennyit ismerünk a világ történelméből? A tudósok azt mondják, 13,8 milliárd évvel ezelőtt indult el a világ története. Néhány évet ismerünk ebből. Ha ezeken elgondolkodunk, akkor látjuk meg igazán, hogy mit is jelent az Istenben való hit. Valóban az ő kezében van a világ, a világegyetem, és az idő is, és mi ezzel a látásmóddal tudunk hozzá fordulni, vele párbeszédet folytatni, tőle útmutatást, erőt, életet kapni, mert az ő szeretetének a teljessége bennünket az életre akar vezetni. Ámen.

Szöveg: Beregi István, fotó: fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye